Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889

gabona egészen máskép díszük, mint kopár vidéken, és ez feltűnhetett már az ó-korban akárkinek, feltűnhetett pedig annyira, hogy még a termékenységet túlozva írta le, mint pl. Herodot. Terem és termett Egyiptomban is gabona és pedig roppant nagy mennyiségben, kivált az ó-korban, és fel kell tenni, hogy a termékenység a mennyire annyira most is csak olyan, mint volt az ó-korban, de hogy 200-, sőt 300-szorosan fizetett volna, arról nem tudunk semmit. A babyloniai búza és árpa sem lehetett különb az egyiptominál és ezért lehetetlen, hogy úgy, mint Herodot állítja, 200—300-szorosan hozta volna be a vetőmagot. A milyen túlzás ez, olyan a másik is, hogy a levele négy ujjnyi széles volt. Ki látott valaha búzát vagy árpát akkora levéllel ? Bizonyára senki, még Herodotos sem, habár Babylonia termékenységét annyira magasztalja.

Mindezen tévedések és túlzások, igaz, babyloniai földön is csúszhattak be Herodotos jegyzeteibe, de épen az a részletesség, mely azokban mutatkozik, ép úgy magyarázható meg, ha Herodot nem fordult is meg Babyloniában.

E kézzelfogható valótlanságok mellett azonban oly kitételeket találunk Herodotos e fejezeteiben, melyek legalább látszólag az író azon szándékát mutatják, hogy leírását autopsiára akarja alapítani.

A 193-ik fejezetben általánosságban szólva Babylonia-, illetőleg Assyriáról, ezen kifejezést használja: sári 5$ ycopéwv aorrj ájiaaétov jj.av.po) ápíOTT], rű)V Yjfistg l’óasv; továbbá a következő fejezetben az Euphratesen való hajózásnak különös módját ezen szavakkal írja le: Tó §s ájcávtwv fkoupa jj.s'paw; [ioí sár. twv zaózi^ ... Ipyopat. tppáawv ; végre a 196-ikban a leányok férjhezadása körüli eljárást említvén, ezt jegyzi meg róla; b jj.sv aotpairatoc 85s xazr>. fvtóp-Tjv rfjv fjp.e'tépYjv, v(jj xai TXXopiwv 'Evstcó? jravfi'ávop.ai ypäafiai.

Az a kérdés, vájjon e most idézett szavakban valóban azt akarta-e Herodotos az olvasóval éreztetni, hogy ő saját tapasztalatát akarja vele közölni, vagy nem-e inkább előadása modorának tulaj doni tandók a szóban forgó kitételek.

Az utolsó helyen idézett kifejezést taglalván, azt találjuk, hogy Her. egy igen különös babyloniai szokást egybehasonlít egy másikkal, mely, tudomása szerint az illyr venetoknél is el van terjedve. Az olvasó hajlandó úgy értelmezni e szavakat, mintha Herodotos az egyik népnél dívó szokást még a babyloniaiaknál előtalálta volna és miután a venetokét — mint gondolják — Thuriiben való tartózkodása alatt megtudta, jónak látta a kettőt egybevetni. Ha az olvasó