Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
26 hanem ú. n. hengereket használtak, melyekből ezer meg ezer van az európai múzeumokban. E hengerek oldalára volt vésve a tulajdonosnak és atyjának neve, valamint más megjegyzés, mely azt foglalta magában, hogy az illető bizonyos istenség szolgájának vallja magát.* Használni pedig úgy szokták, hogy a nedves agyagtáblán, mely kőanyagul szolgált, addig húzták, míg a rajta lévő jelek tökéletesen az agyagban lenyomattak. A ki csak egyszer látott ilyen pecsétet használni, az okvetlenül megjegyzi, hogy mennyire elütő ennek használata a hellénekétől, és bizonyosan leírja ha egyáltalában megemlíti a dolgot; ha pedig Herodotos, a ki épen az ilyen feltűnő, a hellen szokástól eltérő dolgokat szeret megjegyezni, nem szól róla, akkor bizonyosan meg is említi, hogy milyen a babyloniai pecsét és miképen használják. Herodotos, a ki azt elhallgatja, nem is látott babyloniai pecsétet. Ezzel kapcsolatban az író azt jegyzi meg, hogy minden babyloniai embernek van «kézzel csinált» botja és minden botra van valami faragva, vagy alma, vagy rózsa, vagy liliom, vagy sas, vagy más valami. Iiawlinson erre azt jegyzi meg, hogy épen a hengereken a babyloniaiak sokszor, de nem mindig vannak botokkal ábrázolva és hogy a babyloniai romokon sokszor oly díszítmények fordúlnak elő, melyek a botok végére lehettek illesztve. Nekem ez az egész megjegyzés nagyon különösnek tetszik. Azt hiszem, hogy ez inkább a hengerekre illik, mert ezek csakugyan mindig valami tárgygyal vannak ékesítve, a mint hogy ezt a szokás úgy kívánta és ezért azt gyanítom, hogy Herodotosnál itt tévedés, félreértés forog fenn. 0 azt olvashatta vagy hallhatta, hogy minden babyloniainak van botja és pecsétje, és hogy az utóbbi vagy egyik, vagy másik tárgy képével díszelgett, ő meg azt úgy értette, hogy a bot van ekként díszítve. Mert csakugyan sokkal nevezetesebb dolog, hogy a pecsétnyomók annyiféle alakkal voltak díszítve, mint az, hogy a botok végei ki voltak faragva. Felette gyanús ezenkívül azon leírás is, mely a gabonára vonatkozik.** Azt olvassuk, hogy sem fügefa, sem szőlő, sem olajfa nem terem Babyloniában, a gabona azonban annyira díszük, hogy kétszázszorosán, sőt háromszázszorosan fizet; a búza meg az árpa levelei még négy ujjnyi széles is. Az igaz, hogy termékeny földön a * Rawl. p. 319, 5. j. ** I 193.
