Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889
23 rásul használt, akaratlanul arra az időre is gondolt, midőn Zeus szoborról írt, és e gondolatot eléggé érthetően ama szavakban fejezte ki. Hogy ezen ide nem való szavak megmaradtak a szövegben, habár Her. bizonyosan átolvasta müvét, azon nem kell csodálkozni; van müvében nem egy kitétel, mely felesleges és melyet bizonyosan törült volna, lia azt tökéletesen be tudta volna fejezni. Ezzel kapcsolatban azt is fel kell említeni, bogy Her. ama Zeus szoborról úgy nyilatkozik, hogy ő azt nem látta, és e szavaiból is azt következtették, bőgj’ a többit, a mit leír, látta. Ez épen nem helyes magyarázata az ő szavainak. Azt a szobrot úgy írták le a clialdseusok, bogy 12 rőf magas, tiszta aranyból való; ez hihetetlennek látszhatott akár melj’ik olvasó előtt, azért mondja, hogy nem látta, hanem csak azt mondja, a mit a chaldaeusok beszélnek. Ez csak annyit jelent, mint mikor az első helyen említett Zeus szobor, asztal, szék stb.-re azt jegyzi meg, hogy súlya a chaldaeusok állítása szerint 800 talentom. Értékre nézve a Xerxes által elliur- czolt szobor többet ért 800 talentomnál, különben a király bizonyosan a másikat elvitette volna, és ha több értékű volt amaz, akkor igen helyesen tette Herod., hogy a chaldaeusokra hivatkozott; mert máskép az ő honfitársai azt hihették volna felőle, hogy túloz. Babjdoniában való tartózkodása mellett azon körülményt is fel szokták hozni, hogy az író még ama tartomány egyik satrapáját ismerte, valamint ennek jövedelméről is bírt tudomással. E satrapa Tritantaichmes, Artabazus fia, s jövedelme naponként egy ezüsttel felt «artabe» volt, mely három choinix-szal több, mint egy attikai medimnos. Lovai is voltak neki, a harczi lovakon kívül, mén 800, kancza pedig 16,000. Indiai kutyái oly nagy számmal voltak, hogy négy nagy falu volt rendelve azoknak ételt szolgáltatni.* Első tekintetre csakugyan úgy látszik, mintha ezen pontos számbeli adatokat csakis Babyloniában szerezhette volna Herod.; — de csakis addig, míg az ember pontosaknak tartja, közelebbi vizsgálat azonban arra vezet, hogy ezen adatokat hiteleseknek nem tarthatjuk. Tritantaichmes jövedelme, úgy mond Her. naponként egy artabe ezüst volt, — mintha a perzsa birodalomban úgy mérték volna mérővel a pénzt! Pedig tudva van, hogy Darius király óta rendes pénze volt a perzsáknak, a dareikos és hogy ebben fizették a tartozó * I. 192.
