Evangélikus gimnázium, Budapest, 1889

HERODOTOS KELETI ÚTJA.

Herodotos magyarázói közönségesen úgy vélekednek, hogy a történetírás atyja a perzsa birodalomnak több provincziáit látogatta meg azon időben, a mikor még szülővárosa, Halikarnassos a perzsa uralomtól el nem szakadt; felteszik, bog}7 ő mint perzsa alattvaló mindenesetre megtette azt a nagy utat, melynek njromai művében itt-ott mutatkoznak. Miután valószínűnek tartják, hogy Halikarnassos 449. Kr. e. szabadult fel Lj’gdamis kényuralma alól, valószínűnek látszik az is, hogy Herodotos amaz útját ezen idő előtt megtette.

Ezen utazásnak végpontját is, valamint egynéhány állomását is szokták, az író szavain indulva, meghatározni. Végpontjának tekintik Susa városát, illetőleg a közelében létezett Arderikkát, mely utóbbit, mint gondolják, akként írja le, a hogyan csakis autopsia alapján lehet; leírja továbbá Egbatanát, Media fővárosát, olyan formán, a hogyan az utazók az általuk meglátogatott nevezetes helyeket le szokták írni, hasonlóképen Babylonról is akként szól, mintha saját szemével látta volna. Legfőképen pedig azt szokták Herodotos utazásainak e részében kiemelni, hogy az egész utat Ephesostól Susáig ismeri és annak irányáról valamint hosszáról egészen pontos leírást ad, sőt hogy az ezen úttal egj7bekötött postát és állomásait is ismeri.

Mind ebben azonban egyet nagyon különösnek és az egyiptomi utazásával össze nem egyeztethetőnek találunk. Egyiptomról szólva, Herodotos ismételve é$ nyomatékkai felhozza,- hogy ebben meg abban a városban megfordult, hogy a Níluson felhajózott a kata- raktáig; sőt akárhányszor kiemeli, hogy hői és miféle papi személyekkel állott szóba, habár csak tolmácsok segítségével tehette. Ama nagy keleti útról szólva pedig sohasem állítja, hogy vagy az illető helyen megfordult volna, sem azt, hogy a bennlakókkal szóba állott volna. Ennek kell okának lenni, mert Herodotosnak az a szokása, hogy a hol csak lehet, dicsekszik azzal, hogy idegen földön megfor1

Értesítő 1889—90. évről.