Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888
Ott hárman körülűlik a szép ragyogóra simított i7o Barna kerék asztalt, mely vaskos lábakon álla. A fogadós s pap kelyhe legott megcsendüle vígan Ám veszteg tartá az övét tünelődve a másik, S a fogadós nyájas szókkal biztatja ilyenkép : «Bajta! igyék, szomszéd úr ! mert megvéde az isten 176 Eddig is a bajtól, s megvéd így majd ezután is. Mert ki ne ösmerné be, mióta a rettenetes vészt Küldte reánk, folyvást örvendeztet vala bennünk’ És folyvást megóvott, valamint szeme drága golyóját Őrzi az ember hűn, mely előtte a legbecsesebb tag. iso Hát ezután nem védne-e s nyujtana-é segedelmet? Mert veszedelmekben tűnik ki hatalma valóban. A viruló várost, mit előbb munkás kezek által Hamvából támaszta föl és dúsmódra megáldott, Meg’ szétdúlná-é s megemésztene minden ügyekvést?» 186 Erre vidám-szeliden szólott ekkép a derék pap : «Légyen erős a bitben, erős ezen érzületében; Mert jó sorsban eszessé s biztossá tesz, a balban Szép vigaszul szolgál s a reményt táplálja szivünkben.» S férfiasán felel a fogadós, bölcs gondolatokban: i9o «Mennyiszer üdvözlöm bámulva a Bajna folyóját, Hogy ba ügyemben járva felé ismét közeledtem! Nagynak tűnt vala föl mindég s lelkem’ fölemelte, De sohasem hihetém, hogy kedves partjai egyszer Bástyává legyenek, védelmül a franczia ellen, 196 S gátló árokká, mely messze kiterjedez, ágya; A természet igy óv, így óv a bős szivü német, S így óv minket az Úr, botorul csüggedni ki fogna? Már-már lankad a harcz s a jelek békére mutatnak. Bárba, mikor majd a nehezen várt ünnepet ülik 2oo Szentegyházunkban, s a harang zúg orgonaszóhoz, S a szent Tedeumot kísérve a trombita harsog, Bár az nap Hermán fiam is, lelkész ur, aráját Oltárhoz, rászánva magát, ön elébe vezesse,
