Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888
32 És a dicső ünnep nekem is hadd lenne azontúl 205 Évfordúló napjává a családörömöknek! De boszusan látom, hogy az ifjú, ki egyre serenyen Siirg-forog a házban, kifelé bátortalan és rest, Embereket kerülő, köztük nem igen leli kedvét, Sőt még a fiatal lányok koszorúja se vonzza, 210 Sem pedig a víg táncz, melyért úgy égnék az iíjak.» Szóla s figyelt. Mindegyre közelb hallák dobogását Patkós méneknek, hallák a kocsit dübörögni, Mely rohanó sebbel most dördüle a kapuszínben. Lehr Albert.
/
