Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888
58 / Es a bizalmas pár így űl vala, a kapuszínben «0 Megjegyzésekkel múlatva az arramenőkön. Végtire elkezdé a derék házasszonya, mondván: «Nézzed, ahol jön a tiszteletes, vele a patikárus Szomszéd is, látom; majd elmondassuk ezekkel, A mit künn láttak, s mit nézni szivet szomorító.» «5 Nyájasan a kettő odament s megemelve kalapját A párnak, helyet a tapadón foga, a kapuszínben, Eázva le lábrul a port s hűtözvén zsebbelijével. Kölcsönös üdvözlések után ott a patikárus Kezde beszélni előbb, így szólván szinte boszúsan: vő «Ilyen az ember lám! s nincs köztük semmi különbség, Hogy bámulni szeret, hamikor társára csapás száll! Nézni szalad kiki a lángot, mely rontva kilobban, S a nyavalyás bűnöst, kit veszteni hurczol a törvény. Most is mind kimegyen, hogy lássa a jó elüzöttek 75 ínségét, hanem arra, hogy ötét is épen az a sors Érheti, tán mihamar vagy utóbbad, senki se gondol. A könnyelműség nagy bűn; de belénk vagyon oltva.» És így szóla reá a nemesszivü, bölcseszü lelkész, A város dísze, ifjú, közeli) a íérfiukorhoz, so Jól ismerte az életet ő s ismerte a hívek Szükségét s az írás becsitől által vala hatva, Melybül az emberi nem története s lelke kitárul, S jártas volt szintén a világi müvek jelesében. «Nem szeretem» — mond ez —• «rosszallani, bármi nem ártó es Ösztönt oltott is természet anyánk kebelünkbe, Mert mire értelem, ész nem mindig képes, eléri Sokszor az ily hajlam, mely vonván vonja az embert. Hogyha az ujságvágy heves ingere nem csalogatná, Mondja, ha tudná meg, hogy a földnek dolgai közt mily so Szép a viszony ? Minthogy legelőször az újat ahítja, A hasznosra törekszik utóbb szakadatlan iparral, Végre kívánja a jót, melyből magas érdeme támad. A könnyelműség fiatal kora víg utitársa, Mely a veszélyt elrejti előle s hamar behegeszti
