Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885

I

latkozik megkísérlem , hogy számára Zeusnél kegyelmet eszközöljön ki. Prometheus nagy hálával van Oceanus iránt jóindulata miatt, de lebeszéli őt tervéről, mert meg van győződve arról, hogy Zeus, kinek zsarnoki akarata folytán testvérének (t. i. Prometheus testvérének) Atlasnak az ég és föld oszlopait kell tartani, és az óriás Typhon az Aetna hegye alá van temetve, neki nem fog megbocsátani. Erre Oceanus távozik. (Második kardal: 397—435.) A kar Prometheus sorsát siratja: Türhetlen Zeusnak uralma, túlságos szigorúsággal érezteti ő hatalmát a régi istenekkel, mindenütt csak Prometheus sorsáról beszélnek, Colchis földén, a Scythák között, Arábiában s a Caucasusnak bérczei között. Eddig csak egy isten volt ennyire megalázva, az ég és föld végtelen terhének súlya alatt nyögő Atlas! (Második episodium : 436—525.) Prometheus meghatva az Oceanidák dala által, keserű panaszra fakad; elmondja, hogy ő, ki annyi sok jót tett az új istenekkel, kinek annyit köszönhetnek az emberek, rendes lakásokat, az időjárás, számok és írás ismeretét, az emlékező tehetséget, az állatok igába szorítását, a hajózást, az orvostudományt, a jóslás művészetét, az áldozatok módjának ismeretét, a nemes érczeket, szóval az összes művészeteket, hogy ő minden találmányai daczára nem tud magán segíteni. Midőn a kar abbeli reményének ad kifejezést, hogy Prometheus meg fog szabadulni kínos helyzetéből, ez utóbbi kijelenti, hogy a mindenek fölött álló Moera csak hosszú szenvedés után fogja neki megadni a szabadulást. Erre a kar kérdi Pro- metheust, hogy mi tehát sorsa Zeusnak, ha nálánál is hatalmasabb a Moera, de Prometheus még nem tartja megjöttnek az időt, hogy Zeusra nézve feltárja a jövendőt, mert épen annak titokban tartásától függ kínjaitól való megszabadulása. (Harmadik kardal: 526—560.) A kar okulva Prometheus szenvedésein kijelenti, hogy soha sem fog ellenkezni Zeus hatalmával mint Prometheus, ki annyi sok jóban részesítvén a gyönge embereket, azok részéről segítséget nem várhat. Összehasonlítja szomorú dalát azzal a víg dallal, melyet akkor énekelt, midőn Prometheus nővérét Hesionét vette feleségül. (Harmadik episodium,: 561—886.) Io, Zeusnak kedvese, kit Hera féltékenységből tehénné változtatott s az őrizetére odaállított Argus megöl etése után a világba űzött, bolyongásai közben lelki fájdalmától majdnem őrülten Prometheushoz vetődik s csodálva szemléli a sziklához bilincselt szenvedőt. Prometheus nevén szólítja meg a bolyongót, mire Io a lebilincselt neve után