Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885

2

Szintere.

Személyei.

Tartalma.

együtt ismét a felvilágra emelkedik, de bünhődésének még nincs vége. Egy sas jelenik meg, mely mindennap marczangolja és emészti újból meg újból megnövő máját, szenvedélye székhelyét. Prometheus daczossága végre megtörik, és hajlandó kijelenteni azon Zeust fenyegető veszedelem titkát, melynek elárulását a Lebilincseltben oly makacsul megtagadta. Kibékül Zeussal, ki az ö megszabadítására saját fiát, Heraclest, a megszenvedett Io utódát, az emberiség jóltevőjét küldi. Heracles megöli a sast, és megszabadítja Prometheust. A trilógia első része valószínűleg a Tüzvivő Prometheus volt, melynek tartalmát, mint már neve is mutatja, a Prometheus által elkövetett tüzlopás «vétsége» képezte. E szerint a «vétség, bünhődés és kiengeszteiődós» hármas momentuma volt ezen trilógiában feldolgozva. Az ide tartozó satyrdráma ismeretlen.

A Lebilincselt Prometheus színtere egy zordon, sziklás, puszta hely a világ végén, Scythia északi oldalán, közel az Oceanushoz. Jobbról a tenger, balról sziklás pusztaság látható.

Személyei a következők: Erő és Hatalom, Pallas titan és Styx fiai, Zeus szolgái; Hephaestus, Zeus és Hera fia, a tűz és kovácsmesterség istene; Prometheus, Themis fia; Oceanus, Uranus és Giea fia, titan, a tengerek istene; Io, Inachus argosi király leánya; Hermes, Zeusnak és Maiának, Atlas leányának fia, Zeus hírnöke ; az Oceanidákból, Oceanus és Tethys leányaiból álló kar.

A darab tartalma következő : (Prológus : 1—127.) Heph:estus föllép Erővel és Hatalommal, magukkal hozván Prometheust, hogy őt Zeus parancsa szerint a sziklához lánczolják. Erő kötelességének teljesítésére figyelmezteti Hephiestust, ki vonakodik Prometheust, a vele rokon istent lelánczolni, kire Zeus túlságos emberszeretete miatt oly kegyetlen büntetést szabott. Végre is engedve a szívtelen Erő unszolásainak, lebilincseli kezét, lábát, csípőjét, átszegezi aczélszeggel mellét, s azután Erővel és Hatalommal együtt távozik. Prometheus, ki mindeddig némán tűrte fájdalmát, egyedül maradva keserű panaszra nyitja ajkait, s az rnthert, forrásokat, tengert, földet s Heliost hívja föl szenvedéseinek tanúi gyanánt. Mikor fognak véget érni szenvedéseim! -— kiált föl Prometheus. De csakhamar megjegyzi, hogy ő ismeri jövőjét, tehát el is kell tűrnie sorsát, úgy a hogy lehet. Panaszai közben közeledő lények zaját hallja, s csakhamar megjelennek a tenger felől szárnyas kocsin a légben az Oceanidák. (Első korda1: 128—192.) Váltakozva kardalt zengenek, melyben biztosítják Pro-