Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
26 «Ant. Ledöfve döftél! Ism. S te meghálál megölve őt! Ant. Lándzsával öltél! Ism. S lándzsátul estél! Ant. Te baj-hozó! Ism. Te baj-tűrő! Ant. Terítve fekszel! Ism. Éltet ontva! Ant. Fakadj ki, bú! Ism. Fakadj ki, könny ! Ant. Jaj! Ism. n Jaj! Ant. Őrjöng a lelkem bánatában ! Ism. Szivem sóhajt, és nyögve nyög! Ant. Oh jaj, te sokszor megsiratott! Ism. Te is, te nyomorult, szegény! Ant. Rokontól vesztél el! Ism. S kivégezél rokont! Ant. Kettős a baj, mit gyászolunk! Ism. Kettős a baj, mi látható! Ant. E kettős baj minékünk szól, Ism. Mert nővér áll fivérnél! Ant. és Ism. Oh Sors, nyomasztó gond hozója ! Szentséges Oedipusnak árnya! Sötét Boszú, mi nagv hatalmad! Ant. Jaj! Ism. Jaj! Ant. Borzalmas látományu baj Ism. Fogadta ezt, a visszatérőt! Ant. Megölve őt, nem téré vissza ! Ism. Midőn már visszatért, veszett el! Ant. Elveszté életét! Ism. És elragadta ezt! Ant. Atkos család! Ism. Atkos bajok! Ant. A kettős bánat egynevű ! Ism. A fegyver átka könnyet ont! Ant. és Ism. Oh Sors, nyomasztó gond hozója! Szentséges Oedipusnak árnya! Sötét Boszú, mi nagy hatalmad! Ant. Te tudtad azt, midőn jövél, Ism. S te is hamar megérthetéd, Ant. Midőn már visszatérhetél, az uralkodás évének leteltével nem akarta átengedni Polynicesnek kölcsönös megállapodásukhoz képest a trónt, miért is ez utóbbi Argosba menekülvén, onnan hat vezérrel egyetemben s heted magával haddal tért vissza Theba ellen. A harczban a két testvér egymás kezétől esik el. Az elesetteknek két nővére — Antigone Polynicesnek, Ismene Eteoclesnek tetemére borulva — mondja el a gyászdalt.
