Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
Ism. Hogy véle lándzsa-harczra kelj! Ant. Kín mondani! Isin. Kín látni is ! Arit. Oh fájdalom, Isin. Oh szenvedés, Ant. Mely rázúdult a házra s földre, Isin. És nem külömben én reám ! Ant. Oh jaj, te mély keservü baj feje ! Ism. S te mindenek fölött megsiratott! Ant. és Isin. Oh jaj, ti átok rabjai ! Ant. Oh jaj, de hol temetjük őket el? Isin. A legelső, legtisztesebb helyen! Ant. és Isin. Oh jaj, közös vesztünk atyánkkal!» Pecz Vilmos.
/
