Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885

hurczolta), Prometheust egy fakép ábrázolta (ezt Welcker állította, legelőször «Die Aeschylische Trilogie Prometheus» czímű munkájában) ; t. i. Wecklein szerint csakis így érthető meg a különben szükségtelen néma Hatalom fölléptetése, mert Aeschylus, kinek a drámai ceconomia akkori megszorítottsága szerint csak két színész állott rendelkezésére, kényszerítve volt a prológusban Prometheust egy fakép által helyettesíteni, és hogy ez az illusiót ne rontsa, két hatalmas alakot kellett odaállítania a fakép által ábrázolt Prometheus hurczolására, a mi hogy ha csak egy személy által történik egy faképpel, bizonyára nevetségessé válik még azon távolság mellett is, mely a görög színházban a nézőtér és színpad között volt. Wecklein szerint Aeschylus az oeconomia ezen megszorított- ságát igen ügyesen felhasználta a drámai hatás előidézésére, mert a kínjait némán tűrő Prometheus annál jobban megrendítette a nézőket. Wecklein továbbá azt állítja, hogy a Hephaestust adó színésznek nem kellett öltözetet változtatni Prometheus szerepének játszására, s így lelépése után, míg az Erő a prológus végén Pro- metheushoz beszélt (82—87), volt ideje egy a színpad falában levő nyílón át a Prometheust ábrázoló fakép mögé kerülni, s ott kellő állásba helyezkedni. Wecklein érvelése epen nem mondható helyesnek. A néma Hatalomnak az Erővel való megjelenése teljesen érthető úgy is, ha a prológusban Prometheust élő színész ábrázolta, érthető pedig tisztán a színpadi hatásra való törekvés szempontjából, mely hatást Prometheusnak két hatalmas és szívtelen isten által való előhurczolása okozott; és hogy az Erőnek társa épen a Hatalom, az természetes, mert Hesiodus Theogoniájának 383—403. sorai szerint az Erő és Hatalom testvérek, és mióta Zeusnak a titánok ellen való harczában Zeus oldalán részt vettek, annak állandó kísérői és szolgái; természetes tehát az is, ha Zeus parancsának végrehajtásában mind a ketten buzgólkodnak. Hogy Prometheusnak a prológusban nagy szenvedései között való hallgatása szintén nem bizonyíthat a fakép mellett, az természetes, hiszen a görög költőknél általában veve szokásban volt különösen a nagy fájdalmat némán ábrázolni, mint azt a scholiasta is Prometheus 436-ik sorához megjegyzi (aitóütóat yáp napa ■jrotrjTaí? m irpóawjra 7) §i5 ad&adíav, w? AyiXXso? ev zoí? <í>po?í SocpoxXéoo?

Wecklein szerint AíayóXoo] rj Siä aojnpopäv <í>? rj Ntófbj nap' AiayóXi;) rj Stát Jtspíoxsijav tó? ó Zsö? napa ríj) nonjzy [Ilias, 1, 511; jrpö? ríjv rf;? 0é«8o? a ír/) a tv). Hogy pedig a Hephaestust játszó színésznek nem volt szükséges Prometheus előadására öltözetet változtatni, az a színpadi illusio szempontjából még a görög színház nagyobb szabású méretei mellett is hihetetlen; és annál hihetetlenebb még az öltözet-változtatás szükségtelenségének elfogadása daczára is az, hogy a Hephaestust előadó színész azon pár percznyi idő alatt, míg az Erő a prológus végén hat sorból álló Prometheushoz inté-