Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
Színtere. Λ kar. Szerkezete. p. 315 sqq) czímű munkájában elismeri, hogy a Tip. δεσμώτης-t a Tip. λυόμενος követte, azonban a «De Aeschyli Prometheo Soluto» (1828. Opusé. Yol. IV. p. 258 sqq) czímüben tagadja Prometheus- nak trilogikus szerkezetét; végre elfogadja Prometheusnak trilogi- kus szerkezetét is «De Prometheo Aeschyleo» (1846. Opusc. Yol. VIII) czímű értekezésében. Télfy G. Hermann 1828-ban megjelent munkájának ad igazat, s ő is tagadja Prometheus trilogikus szerkezetét ; tagadja továbbá Dindorf is a görög scenikusok kiadásában a 113—114. lapokon, kinek a Πρ. πυρφόρος-ról az a véleménye, hogy a Perzsák trilógiájához tartozó egyszerűen Prometheusnak nevezett satyrdrámát nevezték el úgy az alexandriai grammatikusok, hogy megkülömböztessék azt a többi Prometheus-drámáktól; a Πρ. πυρκαεύς-ról meg azt tartja, hogy azt Pollux tévesen említi Πρ. πορφόρος helyett ; szóval Dindorf szerint a Qp. πορφόρος és Πρ. πυρκαεός azonos a Perzsák trilógiájához tartozó Prometheus satyrdrámával. Hogy Aeschylus a Lebilincselt Prometheus színterének, eltérve a szokásos mondától, nem a Caucasust veszi, kitűnik a darab 700—721. soraiból, melyekben Prometheus azt mondja lónak, hogy majd csak hosszas bolyongás után fogja elérni a Caucasust. A színtér meghatározható a darab több helyéből, melyeket Weck- lein jegyzetes kiadásában a 21-ik lapon pontosan összeállított. A hypothesis csak annyit mond, hogy a darab színtere Scythiában van a Caucasus hegy irányában (ή μεν σκηνή τού δράματος όπόκειται έν ΣκυίΚφ επίτό Καυκάσιον όρος); pontosabban és helyesen határozza meg a szintért a scholiasta a darab 11-ik sorához való szavaiban, melyekben ő is Prometheusnak lóhoz intézett szavaira támaszkodik (ίστέον 3« ού κατά τον κοινόν λόγον έν τφ Καυκάσιο φησί δεδέσθαι τον Προμηθέα, αλλά πρός τοΐς Εύρωπαίοις τέρμασι του 'Ωκεανού, ώς από των πρός τήν Ίώ λεγομένων έστί συμ.βαλεΐν). De a Feloldott Prometheus színtere a Caucasus, a mint az ezen darab egyik Cicero által fordításban közölt fragmentumából (Dindorf. Aesch. fragm. 193) látható. Sophocles Vitájából (vv. 26-—30: παρ' Λίσχΰλω δέ τήν τραγωδίαν εμαθ-ε, καί πολλά έκαινούργησεν εν τοΐς άγώσι . . . αυτούς δέ τούς χορευτάς ποιήσας αντί δώδεκα πεντεκαίδεκα), és Suidasból (Σοφοκλής- ουτος . . . πρώτος τόν χορόν έκ πεντεκαίδεκα είσήγαγε νέιον [t. i. προσώπων, Dindorf szerint], πρότερον δυοκαίδεκα εισιόντων) tudjuk, hogy a kar tagjainak számát Sophocles emelte tizenötre, mely azelőtt (t. i. Aeschylus idejében) tizenkét személyből állott; tehát, ha csak különös okok nem vezetnek ellenkező nézetre, Aeschylus darabjaiban tizenkét kardalnokot kell fölvennünk. -A kar külső megszorí- tottságára nézve 1. a darab előadásának idejére vonatkozó jegyzetet. Prometheus s általában véve Aeschylus műveinek szerkezetére nézve 1. E. Westphal: Prolegomena zu Aeschylus tragoedien.
