Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
21 Dindorf) tagadják a trilógiái szerkezetet. Welcher «Die Aeschy- lische Trilogie Prometheus» stb. (Darmstadt, 1824, Leske) és «Nachtrag zu der Schrift über die Aeschylische Trilogie» stb. (Frankfurt am Main, 1826, Bonner) czímű műveiben, Schümann az általunk felsorolt Prometheusra vonatkozó irodalomban említett munkájában, Teufel a Perzsák jegyzetes kiadásának bevezetésében, 0. Müller görög irodalomtörténetében adnak kifejezést nézetüknek. Schömann említett könyvében saját sugallata szerint reconstruálja költemény alakjában a Hp. Xuófjievos-t. Westphal a Prolegomena zu Aeschylus Tragoedien (Teubner, 1869) című könyvének «Prometheus-Trilogie» czímű függelékében a 11 p. Ssap-dinr]? és líp. Xdojaevoc után helyezi a ilp. jrapcpópos-t, első sorban a scholiastának Prometheus 94-ik sorához való általunk idézett szavaira támaszkodva, továbbá azon oknál fogva is, mert hihetetlennek tartja, hogy Aeschylus a tűzlopást az első tragoediában mint «cselekvényt» s a másodikban, t. i. a ílp. ösafuÓTTjs-ben, mint hosszas «elbeszélést» adta. A scholiasta szavaira nézve már nyilatkoztunk; az «elbeszélést» illetőleg gondoljuk meg, hogy Prometheus a tűzlopás történetét az Oceanidáknak mondja el, kik mint alsóbb rangú női istenségek az első darabban bizonyára nem vettek részt az istenek harczában, s így a tűzlopás tényéről legfölebb csak homályos ismeretük lévén szívesen hallották Prometheustól annak részletesebb elbeszélését; de sesthetikai szempontból se eshetik különös kifogás alá, legalább ebben az esetben nem, annak elbeszélése a második darabban, a mi az elsőben a cselekvénynek részét képezte, mert ez az elbeszélés kifejezést ad Prometheus elkeseredettségének, ki gyötrelmei között meghatva az Oceanidák részvéte által, visszagondol mívelt dolgaira, s kiemeli előttük nagy érdemeit, hogy annál világosabban meggyőződhessenek azon igazságtalanságról, mellyel őt Zeus oly méltatlanul sújtotta. Westphal nézete szerint a rip. Xoóp.svo?-ban Prometheus megszabadítása Zeus akarata ellenére történt s csak a dip. xopíiópoc tartalmazta a Zeus és Prometheus között való kibékülést, tehát a drámai kiengesztelődest; továbbá a 11 p. rop<pópoc-ban Prometheus mint attikai cultura-isten szerepelt, s a darab a Prometheirs tiszteletére szervezett Ilpop.'/jtlsia ünnep megalapításával végződött. Westphallal egy nézeten vannak L. Schmidt és Wecklein Prometheust magyarázó kiadásaikban, azzal az egy eltéréssel, hogy szerintük a Ílp. X'ióasvoc-ban Zeus akaratával történt Prometheus felszabadítása. De nagyon helyesen jegyzi meg Bergk irodalomtörténetében, hogy a kiengesztelődés- nek ily módon két drámában való tárgyalása tűrhetetlen pleonas- mus. Bergk szerint a ílp. SsapwTYj? és ílp. Xoópsvoc után egy harmadik önálló és külön tárgyú, előttünk ismeretlen traxoedia, es egy szintén ismeretlen satyrdráma következett; a ílp. 7rapcfópoc-t a Up. ícopxasós-el azonos satyrdrámának tartja. G. Hermann «De compositione tetralogiarum tragiearum» (1819. Opusc. Yol. II.
