Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
18 Trilógiái szerkezete. szabad, Prometheust egy oszlophoz bilincselte, azután egy sast küldött reá, mely máját naponként emésztette ; minden éjjel annyi nőtt meg a májból, a mennyit a sas nappal fölemésztett. A sast később Hercules megölte Zeus parancsára, ki azt akarta, hogy fiának dicsősége elterjedjen a földön. AzvEp7a xat ilaápat (47 sqq) szerint Zeus elrejti a tüzet, mert Prometheus őt rászedte, de Prometheus ellopja ezt titokban. Erre Zeus büntetésül az összes istenek által mindenféle adományokkal elhalmozott Pandorát Epimetheus- nak küldi, ki azt Prometheus intése daczára elfogadta, s csak akkor vette észre a bajt, mikor már sajátja volt. Mert azelőtt boldogan éltek az emberek nemzedékei, menten minden bajtól és halálthozó betegségektől, de Pandora a neki ajándékozott doboznak felemelvén födelét, abból a mindenféle bajok és betegségek kiröppenve elszéledtek a szárazon és tengeren, csak a remény maradt vissza, mert Pandora Zeus parancsára idejekorán visszacsapta a födelet. •— A Prometheus-monda azon alakjában, mint a hogy azt Hesiodus- nál látjuk, vallás-erkölcsi irányú, s alapgondolata az, hogy az ember a megismerés és cultura által, melynek hatalmas segédeszköze a tűz, kivetkőzve boldog természeti állapotából, temérdek sok baj és nyomorúság közé jutott. Prometheus az öntudatra ébredő emberi nem személyesitője, mely elbizakodva áthágja a kiszabott határokat, ezért bűnhődik, és végre is csak az istenség segítségével szabadul meg saját maga által okozott számtalan bajaitól.—Aeschylus igen szabadon dolgozta fel Prometheusában a Prometheus mondát. A darab tárgyának és tartalmának összehasonlításából látható, hogy Aeschylus a mondának több részét mellőzte és viszont oly elemeket használt fel, melyek az Aeschylus előtti Prometheus mondával összefüggésben nem állanak. Pl. belevonta darabjába az Io-episodot, továbbá a drámai összeütközés és érdekesség eme- lese szempontjából felhasználta a Pindarus Isthmia YII-ben olvasható következő mythust: Midőn Zeus és Poseidon Thetis kezéért versenyeztek, Themis kinyilatkoztatta a sors azon határozatát, hogy Thetis egy fiút fog szülni, ki hatalmasabb lesz atyjánál, és ha Zeus vagy Poseidon lesz az atya, olyan fegyvert fog forgatni, mely hatalmasabb lesz mint a villám, vagy a három ágú szigony. Aeschylus, háttérbe szorítva a mondának Poseidonra vonatkozó részét (melyről a 924—925. sorokban csak mellékesen emlékszik meg), előtérbe lépteti Zeust; továbbá a sorshatározat titkának ismerőjévé Themis helyett Prometheust teszi, és őt ezen változtatáshoz képest Themis fiának nevezi. Atyját nem említi. A oí npour^sic kifejezés, mely a codexekben Aeschylus életrajzával együtt található ’Ex rJj? jrouatxíj? taxopía? czímü fragmentumban olvastatik (xat rivs? rjírj twv rpa'fipSiwv aoup Siá jróvtuv oixo- vojj.oövuat üsojv, xaíH~sp ot 11po;irp>sic), nem a trilógia czíme, mint Teuffel hiszi, hanem csak collectiv megnevezése Aeschylus Prometheus czímü tragoediáinak. A trilógia nevét nem ismerjük, de ha
