Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
17 azt hiszi, hogy Prometheus a Perzsák utáu Kr. e. 471-ben, vagy 470-ben adatott elő, miután Aeschylus a Perzsáknak Syracuse A an való szinrehozatala czéljából Siciliába utazott. Ben/k szerint is a Perzsák után adatott elő Prometheus, t. i. írására az Aetna kitörése adott alkalmat, melynek romboló hatásáról Aeschylus élénk képet nyert, midőn a Perzsák előadására Siciliába utazott. Bergk szerint azon tényt, hogy Prometheus csakugyan a Perzsák után íratott, az is bizonyítja, hogy a Perzsák satyrdrámájának czíme egyszerűen Prometheus, mert ha Prometheus a Perzsák előtt került volna színre, akkor Aeschylus a Prometheus tragédiáktól való megkülömböztetés czéljából bizonyára még valami egyéb nevet is adott volna satyrdrámájának. A Prometheus mondának eredete egészen az indogermán népek együttlétének idejébe vezethető vissza. Alapgondolata az emberiségnek a természeti állapotból cultura felé való törekvése képezi, melyben a főhős Prometheus, az emberiség géniusa, ki a tüzet, a cultura hatalmas segédeszközét, az embereknek juttatja. Már az indus monda szerint Agni (ignis), az istenné vált tűz, kinek gyakori mellékneve Pramati ("pounds’*, előrelátás, okosság), leszáll az égből (mint villám) az emberekhez. De az ősemberek mesterségesen is előállították a tüzet az által, hogy egy darab fát kerékagyban, vagy korongban gyorsan forgattak (mint a hogy még ma is a szent tüzet indiában előállítják); a forgató bot neve pramanthas (math, manth = forgatni). Prometheus nevében a pramati mellett a pramanthas fogalma is bent van, tehát eredetileg «az előre látó tüzet gyújtót» jelenti. Ezen ős Prometheus-monda azután számtalan változáson ment keresztül az indogermán népeknél. Hesiodus Theo- goniájában (oda sqq.) így adja elő : Midőn Zeusnak s a többi olym- pusi isteneknek uralomra jutásával a Cronos idejében szokásos közössége az embereknek és isteneknek megszűnt, s az istenek és emberek Meconében (Sicyonban) az új világrendről tanácskoztak, az ügyes és cselszövő Prometheus, Japetus titan és Clymene Oceamda fia, a hatalmas Atlas és balga Epimetheus fivére, rá akarta szedni Zeust az által, hogy egy áldozati ökör felosztása alkalmával egy részre bőrbe takarva s a marha gyomrával elfedve a húst s a kövér belrészeket, a másik oldalra zsiradékba borítva a fehér csontokat tette, s azután gonosz mosollyal Zeust választásra szólította fel. De Zeus átlátva a cselt, fölemelte a zsiradékot s erős haragra lobbant, midőn alatta látta a fehér csontokat. Büntetésül elvette az emberektől a tüzet, de Prometheus, ki irányukban jóindulatú volt, ellopta azt, egy üres vápfh]£-botba rejtve. Ezért Zeus nagy bajt zúdított az emberekre: Hepheestus által megalkotta földből az asszonyt, Athene által ellátta mindenféle elbájoló tulajdonokkal, és oda adta azt romlásukra az embereknek; mert ezen asszonytól származnak a nők, kik herék módjára az emberek között élnek, azok nagy bajára. Zeus annak bizonyságára, hogy őt rászedni nem-2 Tárgya.
