Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

26

s azért gyanakvó szemmel kell nézni egy ilyen tisztán formai logikát. Ezen formát azonban a gondolkodás cselekvő stádiumában vagy eredményében lehet észlelni. Hamilton szerint «a logika nem nézi a gondolkodást, mint tevékenységet, hanem mint a gondolkodás eredményét; nem tárgyalja a fogalmaknak, ítéleteknek és zárlatoknak készítését, hanem fogalmakat, Ítéleteket és zárlatokat.»*'

Mi azonban ne engedjük magunkat megzavarni ilyen abstract distinctiók által. Ha már a formának elszakítását a tartalomtól gyanúsnak ismertük fel, a gondolkodásnak ezen elválasztását cselekvésre s eredményre még gyanusabbnak találjuk. Mert hiszen a fogalmak, Ítéletek s a többiek nem caput mortuumok, melyek a gondolkodás nélkül lehetnének, azaz akkor is, ha a gondolkodás mint cselekvés azokból kivonult; ezek csak addig léteznek, ameddig a gondolkodás tevékenysége tart. Azért azokat a gondolkodástól eltekintve vizsgálni lehetetlen.

A helyes gondolat az volt, hogy a logikai törvényeket a külső valóságtól függetlenül állítsuk össze. De ezen Hamiltonféle úton valóban új és kielégítő alakot nyerünk-e? Azt hiszem, módszer és úgy jellem tekintetében a dolog ott áll, a hol volt. A realistikus irány a külső valóságból veszi a törvényeket, Hamilton a belső valóságból; ez az egész különbségük. Amaz a való tárgyakat figyeli meg, emez a megfelelőjüket belsőnkben. De valamint amaz inductive állítja össze az adatokat, úgy ez is csak belső inductió alapján csoportosítja a fogalmakon, ítéleteken s egyebeken észlelt sajátságokat. Módszerük annálfogva ugyanaz s az eredményben sem nagy a különbség, mert hiszen a realismus ismereti öncsalódás. Egyik sem bírja megmagyarázni, miért kötelezők ezen szabályok? honnan azok igazsága? Mert az apriorikus elem hiányzik mind a kettőben, mely nélkül exactságra egy tudomány sem emelkedhetik. Ezen módszeres egyezés folytán Hamilton a szabályokat az állítmány quantificati ójának elvéből fejti ki, a realistikus irány pedig a valóságok mennyiségéből. Vagyis: a logika mindkét esetben a mennyiség döntő hatalma alatt áll.

A logika annálfogva mindig megmarad szaggatott jelleménél, a míg az eredményekből (külső vagy belső tárgyak legyenek bár) kénytelen inductive tételeit szerezni. Egyöntetűvé s minden részletében szorosan összefüggővé csak az által lesz, hogy az eredményeknek okozóiból veszi kiindulását vagyis magukból a gondolkodás tényezői* Liard L. Die neuere englische Logik. 41. 1.