Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
27 bői. Mert a meddig ezt nem bírja elérni, minden bölcsesége csak a őt'-ra szorítkozik, a Sión pedig előtte ismeretlen; pedig már Aristoteles tanította, bogy a valódi tudomány a Sión-val kezdődik, a on csak tudományos anyag, tény, melyet meg kell magyarázni. (1. Ember és Világa I. §. 2.). Es ezen pontnak lehetőleg világos kifejtése megsejteti az olvasóval azon rendszeres alakot, melyet én szeretnék a régi logika helyébe állítani, melynek részletezése azonban jelen értekezésem keretén túlmenne. 21. Hogy a logika a gondolkodás szabályait tanítja, az átaláno- san elismert tény. Ezen régi helyes belátásnak gyümölcsöztetése azért volt lehetetlen, mert a logika soha sem fogta fel a gondolkodást úgy, a hogy az valósággal van, hanem mindig abstract egyformaságú cselekvésnek. A meddig a gondolkodást ilyen abstractumnak veszszük, addig abból semmi concret szabályt levezetni nem lehet. A lélektani kutatások azonban mai nap arról győznek meg, hogy az a gondolkodásnak nevezett tevékenység épen nem egyszerű természetű, hanem számos önálló lelki erőnek összehatása. Az értelmi munka maga, mely a bennünk keletkező képek jelentését fogja fel, ilyen tényezők összeműködéséből áll s azok öntudatos felfogásával ki van merítve. Ezen tényezőket én ismerő functióhiak neveztem * s azon szellemi berendezést, mely az embert az ismerés munkájára képesíti, ismerő Mechanismus alakjában fogtam fel, mert tevékenysége akaratunktól függetlenül, öntudatunktól csak kisérve, de általa nem vezetve, folyik le. Ezen ismerő functiók kíilömböző jelentéssel biró szellemi erők, melyek egyrészt hol egymást megakasztva, hol egymással szövetkezve s vegyülve synthetikus egységeket képeznek, melyeket tárgyi képeknek nevezünk; másrészt pedig az öntudat hatása alatt elkülönödve az ítélés analytikai míveleteit szolgáltatják. Bármilyen különbözők azonban ezen functiók egymástól, azon egy vonásban valamennyien egyeznek, hogy csuk egyértelműek (eindeutig) s annyiban logikailag egyszerűek (ájrspYj, Aristotelesnél).** Ezen functiókban birjuk annálfogva azon végső ismeretelméleti alapot, melyre a gondolkodás törvényeit fektetnünk kell. Ismeret* Az ember és világa I. 17—21. 1. ** Aristot. Anal. post. II. 19. ta áasprj xa\ rá /.«SóX&u, azaz «az átalá- nos = az egyszerű». Ha ezt úgy magyarázzák, hogy «a nemnek nincsenek részei», mint pl. Trendelnburg, akkor annak nyíltan ellene mondanak a fajok. Aristoteles itt egyszer jó úton járt s metaphysikai tévedésein keresztül átcsil- lámlik a helyesebb belátás világossága.
