Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
miatt elhagyandónak vélem. A logikában pedig igen mélyre ható tévedésnek az okozója; mert a logika, mely- ezen álláspontra helyezkedik, azon alapgondolatból indul ki: a logikai törvények azért igazak, mert a valóságnak megfelelői. Vagyis a logikai törvények igazságát a valósággal akarják megindokolni. Épen azért a fogalmakat kisebb-nagyobb terjedelmű valóságokká változtatja, az ítéletben folytonosan vonatkozást keres a valóságra, s a syllogismust, ámbár kissé nehezen akart bele illeni a valóság életébe, Hegel és iskolája mégis belemagyarázták. Ezen logika annálfogva mindig idegenszerti indoko - lásra szőrűi s egy közös elvből levezethető nem volt, az pedig, a melyikből indult volt, alkalmatlan s a gondolatoktól idegen volt. Indokolását ugyanis a jelentett külső tárgyak adták meg, a melyeknek sokasága minőségi egyezést nem engedett, — épen azért a logika azoknak közös mennyiségi viszonyait kénytelen volt a tartalom helyett szerepeltetni. Ez által azon ferde helyzetbe jutott a logika, hogy a való tárgyak való viszonyait akarta kifejteni s mégis folyton abstra- hált a concret valóság specifikus tulajdonságaitól, mert csak a meny- nyiségi viszonyokat figyelte meg. Egy oly tudomány azonban, mely a concret valóságra épül s azzal akarja maga igazságát bebizonyítani, zárt rendszerré soha nem válhatik. Végső indokolását minden tudomány csak egy apriorikus kategóriából nyerheti; mert az aposteriori, inductiv úton, szerzett adatoknak soha nem lehet azon kötelező kényszerűségük, mely valamely demonstrativ tudománynak megadja exact voltát. A realistikus irányban indult logikának ezen szaggatottsága, mely a valóságnak elvált (discret) természetéből folyik s hiányosságban nyilatkozik, arra ösztönzött tehát, hogy annak törvényeit a valóságtól függetlenül megállapítsák. 20. Ez a subiectivistikus, de mégis inductiv logika, a mint azt Hamilton felfogta, bár ezen ismereti természetét észre nem vette. Neki a logika nem a valóság tartalmának ismerete, hanem a formáé. «A logika a dolgokat nem nézi úgy, a mint valóban és magukban vannak [ezt Hegel teszi], hanem csak az átalános formákat, melyekben a szellem azokat felfogja.» S ugyanazt tanítja Baynes: «a logika a formát nézi, nem a tartalmat.» A formának ezen elszakítása a tartalomtól nagyon gyanús vállalkozás; mert hiszen nem létezik forma, mely valaminek a formája ne lenne s épen azért az igazi helyes forma csak ott van, ahol valami tartalommal van dolgunk. A tartalom adja meg magának a formát is
