Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
24 Ítélet, a melylyel egy kategória alá (relatio) találjuk ezeket is fogva* Az Aristotelesnél félénken jelentkező belfüggési (inhserentia) ítéletek helyébe a subsumtio ítéletei léptek s olyan ítéleteket, melyekben a P egy cselekvés (azaz ige), egész helytelenül ilyen subsutnáló alakra akarnak visszavezetni. A helyett tehát, hogy az ítélet természetéből annak két alapfaját levezetnék s azután ezeknek alkalmi elváltozásait vizsgálnák, — egyenrangúaknak veszik az egyes alakokat s aztán megtörténik azon sajátságos hiba, hogy az egyik helyen a feltételes ítélet egyszerűnek vétetik, másikon ugyanaz az összetett Ítéletek közé számíttatik. Hogy az ilyen alapon nyugvó tárgyalás az ítéletek között milyen viszonyokat tud találni, azt az Aristotelesi négyszegnek egészen indokolás nélküli viszonyai mutatják, valamint a megfordítás tana, mely az Ítéletről adott fogalmazást elfelejtve, 3 ítéletre tud felvilágosítást adni, a 4-diknél (O-faj) azonban tehetetlenségét nyíltan bevallja. A zárlat, mely 3 ítéletből áll, ennek folytán nem bír megszabadulni az ítéleteknél elkövetett hibáktól. Nemcsak mellőzi a zárolás egyik főfaját, hanem saját alapelve (a subsumtio) ellen vétve elismer a kategorikussal egyrangú zárlatokat a hypothetikus és disiunctiv zárlatokban, mikor az előbbieknél az alap nem a subsumtio, hanem az oki függés, mind kettőnél pedig a zártétel a következtetés felfüggesztését tűnteti fel. Ezen, részletekig kimutatható hiányok, mind találhatók a formai logika mai szerkezetében. Minthogy pedig ennek alapgondolata a fogalmak mennyiségi hypostasisa, azért a logika ezen hiányokat mindaddig nem lesz képes gyökeresen megjavítani, mig új alapokra nem helyezkedik. Melyek azok, arról röviden akarok még megemlékezni.. III. A logikának, hogy rendszer és tudomány legyen, szüksége varr ismeretelméleti biztos alapra, mely tanainak végleges megindokolását eszközölné. Az eddigi formai logikák kivált két ilyen ismeretelméleti alapra támaszkodtak; az egyik irány a realistikus, a másik a pusztán subiectivistikus elméletre épült. 19. A logika Aristoteles óta ismereti realismusnak hódolt; a fogalmak valóságokat jelentettek, Platón es Aristoteles szerint valóságok voltak, sőt Hegel szerint az egyedüli valóságok. Ezen álláspontot fogalmi fétichismusnak tartom s saját belső ellenmondásai
