Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883
41 lombos erdőkben gyakori a nyírfajd és császármadár; a lejtők bokroza- tában s a völgyekben sok a fogoly. A Bodra mellett gyakori a vadkacsa, mocsári szalonka, bölömbika és bíbic. A székács és vadgalamb szinte a hegyek között költ, úgyszinte a szalonka is a Csükeresz, Gerus és Pipitka lejtőin. Az orvmadarak közül akad sas, ölyv, vércse. Az előtt füles bagoly is volt a szádellői völgyben, de most már eltűnt. Annál több most ott a csóka, mely a völgyre nyíló üregekben kitűnő fészkelő helyet bir. Legkedveltebb helyük a szádellői völgyfenékből függőlegesen emelkedő turókő, egy óriási cukorsüveghez hasonló kőkolossus, melynek hozzáférhetetlen, átlyukasztott teteje mindig rikácsoló csókaseregtől van körülröpdösve. Gyakori továbbá a varjú, szarka s a Bodra völgyében a zöld csóka. Az éneklő madarak bőségben vannak, a fülemile azonban csak a déli lejtőkön fészkel; Barka felé már nem található. Sajátságos s szinte megmagyarázliatlan, hogy Barkán, hol tömérdek fecske fészkel, veréb nem látható. Bovarok, feltűnő sok és nagy bögölyök, szép cincin- és szarvasbogarak csak úgy fordúlnak itt elő, mint akár mely más, hasonló éghajlatú vidéken. Feltűnő s jellemző csak a legkülönfélébb pillangók, kivált az Aglája és Latonia csiliér nagy száma s feltűnő jámborsága még azoknak is. melyek más vidéken alig megközelíthetők. Nem hagyhatom továbbá említés nélkül, kivált a déli lejtőkön, a hangyák nagy számát, melyek itt leginkább sziklák alatt s sziklarésekben laknak s lakhelyűket igen gyakran változtatják. Vándorlásukat a nép az időjárással hozza összeköttetésbe. S végre legyen megemlítve az is, hogy soha és sehol nem láttam annyi kígyót aránylag kis helyen, mint a Szarvas és Javo- rina hegycsúcsokon s az alattok elterülő rétségen. Voltak ott napos, száraz helyek, hol a szó szoros értelmében nem lehetett lépjést tenni, hogy az ember egyre rá ne lépjen, vagy hogy tekerődző menekülését látva önkénytelenül is vissza ne hökkenjen. A bányászat főtárgya e vidéken a vaskő, mely a dernői, lucskai, de különösen a bárkái határokon óriási mennyiségben előfordul. Előfordul pedig leginkább mint barna és veres vaskő, ritkábban mint vas- pát. A mecenzéfi és jászói határokban is van vaskő, de már rézzel keverve, a mi jóságát rontja. Termeltetik pedig e vidéken évenként körülbelül 150—180 ezer mmázsa vas, mely 4 kohóban olvasztatik: a már kezdetben említett dernői és lucskaiban, azután a mecenzéfi és jászéiban. Mecenzéf határán azonkívül a Bodva mentében számtalan kis hámor áll, hol különféle vaseszközöket nagy mennyiségben állítanak elő. Ezeknek főpiaca a Nagy-Magyar-Alföld és Bumánia. A vasbányászaton
