Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883

kívül nem lehet említés nélkül hagyni a somodi kőszénbányát sem. Van pedig e bánya (barna szén) a fenntemlített somodi fürdő felett mintegy 4—500 méter távolságban a Miklár nevű tető alatti nyergen. Művelése azonban eddig kellő és kivánt sikerre nem vezetett; úgy a részvényesek, mint a kezelés folytonosan változik, csak a siker marad állandó, azaz csekély! A bányászat fontos tárgya továbbá e területen a nyers mészkő és mésztuffa, mindkettő nélkülözhetetlen az építésnél. Meszet eladásra is Lucskán és Debrődön égetnek, a becses építő anyagot szolgáltató mész­tuffa legnagyobb része Görgő és Ajból kerül. Építési anyagul használ továbbá Mecenzéf vidékén a homokkő és pala is, továbbá az égetett tégla, melyre Szepsi és Jászó határa kitűnő anyagot szolgáltat; az utóbbi helyen kitűnő kályhákat is készítenek. A nagyobb uradalmak maguk égetnek saját szükségletökre téglát és meszet. A helységekben kisebb házakat vályogból is raknak. Faépület többé sehol sem állíttatik. A házak fedésére többnyü’e szalma, azután fazsindely (Mecenzéf, Barka) • ritkán cserép is használtatik. Ha az előbbi pontban említettek mellett még említést teszünk a malmokról, továbbá egy pár fűrészmalomról s végre arról, hogy a ház­hoz szükséges vászonnemű az itt termesztett kenderből házilag állítta­tik elő, hogy Somodi község kitűnő perecet készít, melyek kivált az or­szágos vásárokon nagy kelendőségnek örvendenek s hogy kivált ruha- nemiiek előállítására itt kivételesen letelepedett, úgynevezett mester­emberekre is bukkanunk — úgy elmondtuk mindazt, a mi a műiparra vonatkozólag e vidéken felhozható. A mtiipar csekély fejlettségének, jó mesteremberek feltűnő hiányá­nak, továbbá azon körülménynek, hogy a kisebb községekben a kis kereskedés legprimitívebb kezdeteire (eltekintve a szeszes italoknak a korcsmákban való elárusításától) is alig találhatunk, nem különben an­nak is, hogy vidékünk különféle népelemek találkozási pontja : tulajdo­nítható az, hogy az itt tartatni szokott országos vásárok feltűnő látoga­tottságnak örvendenek s hogy a szomszédos területek nagyobb községei­ben is heti vásár alkalmával oly élénk forgalom nyilvánul, mely ön­kénytelenül is az okok kutatására késztet. Hogy Kassa két heti vására — szombaton és szerdán — nagyon látogatott, ez nem pusztán vidékünknek ebben való részvételétől szár­mazik, bár kis mértékben ez is hozzá járul, de a mecenzéfi (pénteken) s a rosnyói (szombaton) hetivásárok élénk forgalma nagyrészt vidékünk­nek ebben való élénk részvételéből magyarázható. S ha látjuk, hogy Felső-Mecenzéfen 3, Alsó-Mecenzéfen 4, Jászón 5, Szepsiben 6, Tornán

Next

/
Thumbnails
Contents