Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
35 tanát. Ezen lélektani pessimismust kárhoztatni, veszedelmesnek bélyegezni, gyenge lelkek szokása és hivatása. A ki az ember lényegét ösztöneiben, az ösztönök természetét a térszerző igyekezetben találja, az a kielégedést lehetetlennek fogja belátni. Folytonos Tan- talusi kín az, melyben az emberi élet szenved. Azonban ezen fájdalom, mely az emberi élettől elválaszthatatlan, csak akkor rósz, lia célja nincsen; lia az ember csak azért élne, hogy meghaljon, akkor az emberi élet a legszomorúbb komoedia lenne. Hogy pedig van-e ezen életnek más célja is, azt mi nem mondhatjuk; az emberi elme a célok iránt tökéletesen bizonytalanságban van, mi a dolgok lényegét ismerhetjük ugyan, de azoknak céljai előttünk ismeretlenek. Legyen azonban ezen cél, melyért az emberi élet létezik, akármi, kötelességünk azért mégis világos: lemondani azért, mert a kielégedés lehetetlen, lemondani azon legszélső határig, a melyen túl szellemünk fejlődésének veszélyeztetése nélkül nem léphetünk, és küzdeni minden ellen, a mi az egyéniség ezen egyedüli, biztosan észlelhető célját, az önmegélést gátolja. ’Avéyou xai ärcsyoo. Munka az emberi élet feladata. Munka által nyeri becsét minden egyes tárgy s oly elmélet, mely a munkának jelentőségét bírja megmagyarázni, képes lesz annak is megfejtésére, a mi a munka által létesül. Az emberi munka által pedig létesül a társadalom s annak minden áldása és átka. Mert minden ember igyekszik magát érvényesíteni, az által, hogy egyénisége határait kiszélesíti. Ez által származnak különböző működési körök hálózatai, melyeknek összessége teszi az emberi társadalmat. Ezen társadalom az érték fogalma szerint becsli a természeti és emberi munka eredményét. Azért az érték (value, valeur, Werth) fogalma az, a mi az emberi társadalmat folytonos mozgásban tartja, s a lélektan, mely nem bírja elméletileg megadni azon előzményeket, melyek ezen fogalomba, mint mozzanatai belépnek, nem felel meg hivatásának. Mert a lélektani fejtegetésnek, ha philosophiai akar lenni, kettőt kell megtennie: egyrészt előttünk fekvő tényeket meg kell értetnie, másrészt pedig felsőbb gondolatsorokhoz az alapot kell szolgáltatnia. Elméletünk tehát, mely idáig csak a tények magyarázatára szolgált, ezen nagyfontosságu fejtvényből az érték fogalmának moz- smatait is kénytelen röviden levezetni, minthogy ez a társas tudomány, nevezetesen a nemzetgazdászat egyik főfogalma, melynek teljes megfejtése csak a lélektani előzmények tiszta ismeretének alapján nyughatik. Ezen fogalom logikai mozzanatai pedig a következők: 3*
