Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
30 Az érték fogalma viszonyfogalom, mely viszony objectiv vagy sub- jectiv lehet. Azaz, valamely tárgynak van értéke viszonyban más önálló tárgyhoz vagy pedig viszonyban az alanyhoz. Az érték fogalma tehát a célfogalom körébe esik, s úgy azt fejezi ki, mit ér egy tárgy valamely más tárgy vagy alany céljára nézve ? Az alany célja magát megélni; a tárgy értéke tehát azon képességében rejlik, melylyel e cél elérését előmozdítja. Minthogy pedig az alany céljának elérésére egyedül a szükség stádiumán át juthat, azért a tárgy értéke azon képességét fejezi ki, melylyel az alany szükségének kielégítésére rendelkezik. Az érték fogalmának törzsét tehát azon viszony képezi, mely az alany szüksége és a tárgy pótló képessége között van. Ezen érték megállapíttatik egy becslő ítélet alapján, mely Ítéletben a szükség és a pótlóképesség hasonlíttatik össze. Ennek alapján pedig azt mondjuk: a tárgy értéke a szükség nagyságával arányos. A szükség és kielége- dés mennyiségi viszonyából (3. pont) ezen Ítélet magától világos. Azonban ezen törzshöz más részletek is járulnak. Minthogy ugyanis az alany bizonyos munkát kénytelen kifejteni, hogy a pótképet az ösztön hatalmába kerítse, azért minél nagyobb ezen munka, annál nagyobb a tárgy értéke (Smith Ad.), s minthogy e munka az ellenálló tárgyak legyőzésében áll, azért minél nagyobb az erő, melyet a természet ellenállásának legyőzésére fordítunk, annál nagyobb a tárgy értéke is (Carey). Minthogy pedig annál több munkámba kerül a tárgy megszerzése, minél ritkábban fordul az elő a természetben, azért a tárgy naturalis ritkasága is befolyással bir az érték fokára. Mivel továbbá az ösztönök az alany szellemi jelentéséhez képest különböző becsüek, azért a tárgy értéke is emelkedik, minél idealisabb céloknak felel az meg, vagyis minél felsőbb szükségleteknek tesz eleget. Végre pedig: minthogy a pótkép az ösztön restitutió- ját hozza létre, azért a tárgy értéke annál nagyobb, minél nagyobb kifejlésre, önérvényesítésre képesíti az alanyt vagyis minél nagyobb sikere van (Erfolg — Dühring és List Frigyes). Mindezen mozzanatok, úgy mint a) a szükség nagysága, bj a szükség szellemi jelentősége, c) a szerzésre fordított erő, d) a siker — befolynak az érték megállapítására, s újak lépnek fel az ár (Preis) megszabásánál. Mindezeknek alapja pedig a szükség és kielégedés viszonyában rejlik, s mindezek mértékének absolut egysége azon legcsekélyebb pótló erőfok, mely a legcsekélyebb szükségnek megfelel. Minél inkább képesedik az egyén saját belsejének kifejtésére, annál nagyobbnak kell azon pótlék értékének lennie, mely ezen öntárgya-
