Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
34 faragják az ácsok, magokat legyőzik a bölcsek. Valamint a szikla mozdulatlanul áll a zivatarban, úgy meg nem inog a bölcs gáncsolástól és magasztalástól.» (A Dhamma-padam gyűjteményéből.) A kielégedés annálfogva, fogalma szerint, lehetetlen, mert oly tárgyra vonatkozik, melynek természetében fekszik a folytonos kívánás vagy elégedetlenség. «He tvho sleeps best, may be the most content» mondja Byron. Az ember feladata tehát nem az, hogy élvezzen, hanem az, hogy dolgozzék: avéyoD xai äxsyoo. Epiktetos ezen elve az emberi életnek vezérelve. Az emberi élet ajtajánál most is ott áll a őaí|icov, ki utasítást ad a belépőknek, miként lehetnének boldogok; de ott áll mai nap is az ’Arcár/) is, a csalás; kezében azon serleggel, melynek tartalma a tévedés és a tudatlanság (irXávj] xai áfvota). A ki ezen italból iszik, és pedig mindnyájan isznak, azt már beléptekor körülhálózzák a balhit, a hírvágy és az élvvágy (Sóíai xai sittfrojiiai xai fjáovaí) s vezetik oda, a hol vágyait kielégíthetni Ígérik. A szerencse (Tóyvj) most is csalogatja az embereket, ugyanazon vágyak hevítik lelkűket, mint Kebes idején, * s most is az áll, a mit Epiktetus állított: ** iokötöd -r.á.-'.z xtú yapaxv/jp ooSájrore sísaotoö jcpoaSoxcj, totps- Xsiav xai ßXaßrjv, áXX’ ájro twv s£<o. <ptXoaó<poo aráai; xai yapaxríjp, iräoav (utpsXsiav xxi ßXaßyjv sí saotöo TrpoaSoxcj (a köznapi lélek álláspontja és jelleme az, soha magától nem remélni üdvöt és vesztességet, hanem a külső dolgokból. A philosophus álláspontja és jelleme az, minden üdvöt és vesztességet maga magából várni). Az ész szava parancsolja mai nap is, hogy a ki boldog akar lenni, semmihez se kösse magát, a mi nem tőle függ, ellenben azt keresse, a mit elérhet, a mi hatalmában áll, azaz: erejének öntudatára eljutni, szellemi tehetségeinek élvezetét megszerezni. Ezen kívül semmit sem érhet el; rendszeresíteni kívánalmait, ez az emberi életnek egyedüli nyeresége. A lélektani kutatás tehát egyenesen a pessimismus alaptanára utal, még pedig sokkal meggyőzőbb alakban, mint azt más téren nyerhetné. Az újabbkori pessimismust épen ezen vonása különbözteti meg a régitől. Buddha, Hegesias, Epiktetos és a többi stoikusok kivált a világi dolgok múlandóságából vezették le azon tételüket, hogy az életben több a fájdalom, mint az öröm. A modern pessimismus ezt is felhasználja, de a lelki élet természetéből is származtatja * Cebetis Thebani. Tabula. ** Epictetus. Encheiridion. cap. 71.
