Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
30 kötöttségének megszűnését követi, az öntudat sikeres munkájának kifejezője; azt jelzi, hogy az öntudat az ösztönkötés által ő rajta okozott kötést saját erejéből megszüntette. Azaz az öntudat érvényesítette magát a külső zavaró hatások közt, sikerült neki azokat magától elhárítani az által, hogy az ösztönök projiciáló munkáját valamely módon kieszkölte. Ámde az öntudat ezen munkája karöltve jár azzal, hogy saját tőkéjéből kifejlett nemtudatos ereje, azaz ezen munka által az öntudat maga fejlett ki, tárgyassá lett, s annyiban mindinkább magára ismer, mind jobban bírja maga erejét megbecsülni. Azért a kedvérzet végeredménye az, hogy az egyén önmaga tudatára ébred. S a munka és a fájdalom az által hat nemesítve, edzve az emberre, hogy a támadásokkal szemben az ember saját erejének tudatára ébred, öntudatos ereje gyarapodik. A fájdalom, melybe éltünk ideáljainak eltűnése sülyeszt, a férfias büszkeségnek, s a legjogosultabb, bár legdrágábban szerzett kedvérzetnek forrásává lesz az által, hogy a külső irgalmatlan hatalom ereje felé emeli az öntudatos, magában befejezett egyéniséget. «Csak azért oly erős az oroszlán nyaka, mivel maga űzi dolgait», mondja az arab közmondás. A kielégedés lényege tehát az öntudatra ébredésben, az öntudatos erő növekedésében, s ez erőnek felismerésében rejlik. Ez legalább az ösztöni élet egyik végpontján történik. Ámde ez önerőnk megérzése az élet fájdalmainak átizl elésé vei van összekapcsolva, * s tekintve azt, hogy a kedvérzet, ha soká háborítatlanul marad, egyformasága folytán unalmassá válik, a csekély kedvérzet, mely csak pillanatokig tart, az egész életen át kisérő fájdalmakhoz képest fáradtságra nem érdemes üresség. Pedig positiv gyarapodása az öntudatnak nem lehet más, mint az, hogy annak teljes kifejlését eléri, a mi benne rejlik. Mert az öntudat korlátolt s határozott nagyság; abba se be, se ki nem juthat semmi idegen. Az öntudat erejének növekedése épen azért esz- ellenes dolog volna, ha maga volna a végcél; mert az öntudat gyarapodásával a fájdalom is nő, qui auget scientiam, auget dolorem. Kell tehát valami más célnak lennie, mely ezen öntudatra ébredést fájdalmai dacára kötelességgé teszi. A legközelebbi célt, melyet az öntudatra ébredéssel összekapcsolhatnánk, abban kereshetnők, hogy a többi ösztönökben gyönyörködjünk. Azonban a többi ösztönök élete szintén fájdalom és öröm * Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze. (Arany.)
