Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
29 pedig képzeti hiánynak. Épen azért a képzet semmit sem segíthet; reális kielégítés kell, ha vígan akarunk lenni. A fejtegetett tanból azonban világos, hogy a kielégedés nem keletkezhetik kívülről; Goethe nagyon találóan mondja: Erquickung hast du nicht gewonnen, Wenn sie dir nicht aus eigner Seele quillt. Fájdalmas sebeink, melyeket a sors ejtett rajtunk, nem hegednek be a vigasztalás külső tapasza alatt; fájdalmainknak természetes lefolyását nem lehet siettetni, csak türelmesen bevárni, ha az alatt szívünk meg nem szakad, — mert a kielégedés belülről restauráló munka. «Képzeteink feloldódása» azonban oly üres szó, melylyel a kielégedést sokfelé elágazó útjain nem lehet megfogni, s alig érte azt valaha reális pótolhatatlan veszteség, ki ezen szóval létünk legmélyebb pontját akarja megfejteni. IV. Azt nyertük az eddigi kutatásból, hogy a szükség objective hiány, subjective e hiány érzete. Ezen kettős hiányt az ösztön megkövetéséből magyaráztuk vagyis annak recessiójából, melylyel a máris elfoglalt térből a nemtudatosba visszahúzódik. A kielégedést fogalmilag azzal értelmeztük, hogy az az ösztönnek visszaállítása előbb elfoglalt terébe vagy még ennek is a határain túl. Ezen restitu- tiót pedig nemtudatosan és tudatosan láttuk végbemenni. Kérdés már most: mi a kielégedés eredménye ? s lehet-e absolute kiengedésről szólani ? Az észlelhető következmény, mely az ösztön kielégítéséből folyik, mint kedvzérzet (Lustgefühl) ismeretes. Ez érzetet sokfélekép írják körűi, de jelentése iránt az egyezés átalános, s nem tartok szükségesnek másféle meghatározást, mint a melyet Horwicz adott: «a kedvérzet lelki életünk erejének kifolyása; a kellemetlen érzet a gyengeségé, a tehetetlenségé».* A kedvérzet csakugyan saját erőnknek érzete. De mit jelentsen ez ? Az érzet az öntudat ösztönének változása ; a kedvérzet egy oly változás észrevétele, mely az öntudat természetével megegyező. Azon kedvérzet tehát, mely valamely ösztön * Die Analyse der qualitativen Gefühle p. 55. — Vesd össze Bouillier Dir Plaisir et de la douleur p. 49. f. és Chap. III. Spinoza, Eth. V. 10. st.
