Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
21 hogy a hiányt teljesen fedezni képes legyen. A hiánykép és a pótkep egyaránt értelmi természetűek: épen azért a hiánykép és a pótkép egymást teljesen fedik. Azonban az, a mi a hiányképnek megfelel, az az ösztön kötöttsége, reális hiány — s az a mi a pótképnek megfelel, az reális dolog, mely az ösztön eme hiányát pótolni képes. Épen azért a pótkép fellépése még nem fedi a reális hiányt, csak azon tárgyat jelzi, melyet az ösztön birtokába kell helyezni, hogy kielégedjék. Nyilván való azonban, hogy minél több irányban fejük ki az ember munkássága, annál többféle szüksége lesz, s annál több pótkép megszerzésére fog igyekezni. E szükségletek közt azonban nagy különbséget okoz az, vájjon az egyénnek puszta megélését vagy pedig szép és kényelmes megélését czélozzák-e ? Az egyszerű életmód megelégszik azzal, hogy csak annyi pótlékot vesz fel, a mennyi eltűr- hetetlen hiányt szenved. A természetes szükségek azért mind sziikség- képeniek, s a mi ezen túlmegy, azok képzelt, phantasia-sztikségletek, melyek az emberi életet a civilizatio előhaladásával mindinkább elborítják s fájdalmakkal gazdagítják. A pótkép azonban mindig csak eszköz a cél felé, mely cél nem más, mint az ösztön kötöttségének megszüntetése. * Nézzük meg ezt néhány példán. Éhezem; az éhség tudatom számára kellemetlen érzés. Ezen kellemetlen érzést az étel hiányképében fogom fel. E hiánykép felidézi a pótképet, pl. egy gyümölcs képében. Ezen pótképben megvannak azon vonások, melyek a hiányképben negative vannak; meg van tehát az íz, szag, mely szerint megítéljük, hogy egy ily alakú s jegyű reális tárgy megfelel az ösztön kötöttségének. Ezen pótképet kell aztán az ösztönbe vinni, hogy a hiányt fedezze, minek bekövetkeztével a kellemetlen érzés megszűnik, az ösztönkötés elháríttatik. — Elfáradtam, s a fáradtság kellemetlen érzése felidézi a nyugvás pótképét, melyet el kell érnem, hogy a fáradtság megszűnjék. Minthogy a fáradtság csak az izom- rendszernek kimerülése, azért a tétlenség az ő pótképe. — Nem ismerek egy tárgyat. E tudatlanságom kellemetlen érzés, s azt el kell távolítanom. Eltávolítóm pedig egy bizonytalan pótkép által, •— mert ha már kezdettől fogva ismerném, akkor nem volna kellemetlen érzé* Itt egy igen gyakori félreértést helyre kelligazítanunk. Rendesen azt mondják, hogy a pótkép (Anticipationsbild) hajtja az embert valamire pl. a gazdagság képe vagy munkára vagy csalásra. Ezen beszéd azonban helytelen. A kép semmi alakban nem indít semmire; az Ínség, a nélkülözés, mint kellemetlen állapot hajtja az embert a cselekvésre, a kép csak az irányt szabja ki, ő azon eszközöket jelzi, a melyekkel az ember az indító nélkülözéstől menekülhet.
