Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880

18

kötődnek meg. Minél tökéletesebben szervezkednek az egyes functiók, annál kevésbé fenyegető a veszély, mely egy megkötésből eredhet. Egyes szervek végképen elromolhatnak (még agyszervek is) s a szervezet mint egység továbbra is marad akadálytalanul. Ez még alsóbb állatoknál is észlelhető. A holothuriák minden testrészüket elveszthetik, úgy hogy a testet majdnem üres zsák alakjában hagyják hátra s mégis megélnek. A csukákat Angliában vásár alkalmával felhasítják, s újra bevarrják, anélkül, hogy életök sérülést szenvedne (Schmarda). A hol a megkötés nem nagy fokú, ott csak a maga saját szervére szorítkozik s ezentúl legfeljebb gyenge irradiatiót lehet feltenni. Csak ha a felsőbb ösztönök kötődnek meg, pl. az ijedtség, harag, szerelem s egyéb affectusainál, akkor a hatás más szervekre is terjed ki s a vegetativ és izomrendszerek is együtt szenvednek. Mindenesetre az látható ebből, hogy: minél tökéletesebb a lény, annál több fájdalomnak van alávetve s annál előbb kell azon erőnek elfogynia, a mely e fájdalmak megszüntetését létesítheti. Az érzékeny természetek azért nem hosszú, éltnek.

III.

Miután azt tapasztaltuk, hogy a szükség objective egy hiány, mely reális módon az ösztön kötődését jelenti, s miután ebből a szükség ösztönző munkáját megmagyaráztuk, vizsgáljuk meg a kötés ellenoldalát, a kielégedést. Minthogy az ösztönök saját centrumaikkal bírnak, azért azt kell kérdeznünk, feltéve, hogy a kötés egészen a relativ centrumig elhat, mi történik ebben az idegszál kötése folytán ? Világos, hogy a centrumok ducsejtjei szintén kötődést szenvednek, mivel az idegszál, functióját illetőleg, a dúctól függ. Minthogy pedig e centrális alakzatokat különböző feszerők gyülhelyeiűl kell tekinteni, azért viszonylagos önállóságuknál fogva a benlakó, meg nem kötött ösztön e kötődés ellen valami módon önmagát megtartani fog igyekezni. Ez önmegtartás az idegszál sérülését ellensúlyozni s az ösztönt az általa előbb elfoglalt térbe újra helyezni törekszik. Az ösztön tehát a középponttól támogatást nyer, valahányszor az idegpályában vagy a végkészülékben megkötődik s minden centrum maga saját erejéből igyekszik e pótlást nyújtani. E pótlás s a hiány eltávolítása vagy a tudattól függetlenül, vagy azzal együtt is, végbe mehet, — s a hiánynak ez eltávolítása a kieléyedés.

A nemtudatos úton eszközölt kielégítés többnyire korlátolt egy