Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
19 i oldalú természetű. A relatív centrumon túl a hatás nem terjed s ezen centrum reflex-munkával eszközli a hiány megszüntetését. Ezt mutatják egyrészt a növények bizonyos mozdulatai (mimosa, a húsevők), a lefejezett állatok mozgásai; épen olyan tünemény a tüsszenés, köhögés, nevetés, sírás — átalában a reflexmozdulatok, melyeket tudatnélküli ösztönreactiók közé sorolhatunk. A hol ez nem lehetséges egy centrumnak, ott a szervezet több centrum segedelmével eszközölheti a sérülés eltávolítását. Ide tartozik pl. a természet gyógyító ereje, mely substantivisálva, mint Hartmannnál a nemtudatosban, rémalak, ellenben mintbenlakó sajátos tartalmú organikus ösztön — oly gondolat, melyet az exact természettudomány sem vethet el, valamint pl. Virchow a gyuladt sejteknek tevékenységében «organikus munkát» lát, mely bizonyos testrészek helyi felbomlásának ellene dolgozik. A szervezet gyógyító ereje sokszor csodálatos művekben jelentkezik, milyenek: a csonttörések restauratiója, az epithelsejtek folytonos reproductiója, a szemlencse előforduló újraképződése stb. Ezen újraképződést bizonyára másnak nem tulajdoníthatni, mint csak az illető idegcentrumoknak. Épen ilyen, bár feltűnőbb tünemények: a szarvas agancsainak, a rák ollójának, a gyík farkának újra növése, Spallanzani azon csodálatos tapasztalata, mely szerint salamandrák 4 lábukat és 98 csontjukat három hónap lefolyása alatt hatszor újra megnövesztették. Egy Triton cristatus levágott farkát és lábait egy nyár lefolyása alatt hatszor újra növesztette, úgy hogy (187 új csont keletkezett, s egyéb testrészei) sőt szeme is újra megnőtt. * Mindenütt az ösztön, kivált pedig a mozgás ösztöne az, mely, ha a testnek elég feszereje volt, azt új. szerv képzésére felhasználta, hogy abban reális terét újra elfoglalhassa. Nincs itt szükség «nemtudatosra», sem pedig nincs elég magyarázat az atomu- sok configuratiójában; de teljesen elegendő itt egy különödött ösztöni rendszernek felvétele, melyet gátolni igen, de tönkre tenni nem lehet, s mely annál előbb fejük ki terheli szervekké, minél csekélyebb fáradságba, azaz az összes szervezet károsodásába kerül a reproduction minél inkább képezi a sérült ösztön az élő lény valamely fontos alkatrészét. Hogy azonban a conceptiót elfogadhassuk, legelőször is teljesen fel kell hagyni az ösztönnek átalában abstractiójával; nincs ösztön átalában, csak különödött ösztönök léteznek, mindenik az egyedül neki lényeges tartalommal és jelentéssel. Ha pedig továbbá a reproductio módját nézzük, akkor azt találjuk, hogy az csak azon szervekre terjed * Sehin arda Lajos Andeutungen aus dem Leben der Thiere. Wien 1846., p 116. 2*
