Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
17 bizonyos eröfokon túl mentek, nem csak az öntudatba jutnak, hanem más ösztönökre is kihatnak. A kötés ezen átszerzése, irradiatiohoz hasonló közlése más ösztönökkel is, tagadhatlan tény, mennyiben egyrészt a symp. consensus értelmében hasonnemű, másrészt idegennemű szervekre is kiterjed. Az ((elképedés», «a tagok elzsibbadása», az egész test «megmerevedése» mind meg annyi példái ezen átszer- zésnek. Ugyan ilyen módon érthető az is, hogy az egész test szenved bizonyos helyi sérülések folytán, minthogy épen a sérülés egyik ösztönről a másikra átszármazik. És így az ösztönkötés nem állhat másban, mint az ösztönnek fokonkénti hátrálásában az egyén belseje, középpontja felé, mi közben a kerületi szerveket lassanként elveszni látjuk. Mert az ösztön csak annyira terjed, a mennyire szabadon működik. Ezen ösztöni kötöttségeket három csoportra lehet osztani, melyek átalános bepillantást engednek a kötés természetébe. Ösztöneink kötődései lehetnek a) állandók, melyeknek a szervezet folyton van kitéve. Ilyen kötést gyakorol pl. a légnyomás a mozgásra, a zörej a hallásra, a társas viszonyok ethikai ösztöneinkre. Ezen kötöttség meg nem szüntethető, ebben rejlik az egyes lény korlátoltsága s feltétele- zettsége, melynek értelmét különben nehéz lenne megadni. Szervezetünk azért mindig csak annyi ösztöni erővel rendelkezik, a mennyit ezen állandó kosmikus kötések örök tétlenségre le nem szorítanak. Megszokás folytán ezen függésünket fájdalmasnak nem érezzük, bár igen sokszor keservesen jut tudatunkba korlátoltságunk, erőnk végessége. b) Lehet ezen kötés korszakos, milyen pl. éhség, szomjúság, fáradtság, az állatoknál a nemi ösztön fájdalmai stb. c) Végre ide tartoznak mint számra s tudatos erőre nézve leghatalmasabb ösztönkö- dések az esetleges kötődések, melyek mint az élet mindennajú keservei, balsors csapásai, a sors «tűszúrásai» lelkünk nyugalmát folyton zavarják s öntudatunkat folytonosan azok megszűntetésére izgatják. A 2-dik és 3-dik csoport, melyek ugyanazon egy csoport alfajai, meg- szüntethetők s ezek képezik épen azon kört, melyen belül szabad cselekvésre emelkedhetünk, míg az elme harca az első csoport ellen csak annyiban sikerűi, hogy az ösztön egyes részecseit megszabadítjuk ideiglenesen a korlátozó hatalomtól az által, hogy a térben kifejlett ösztönt a rejlő energiával megtoldjuk. Világos, hogy ezen megkötés az élő lények jelentősége szerint különböző nagyságú s jelentőségű. Oly szervezetek, melyek egy pro- toplasmadarabból állanak, minden megkötésnél összes functióikban 2
