Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
15 s azt a feleletet nyertük: azért, mert a fájdalom természetellenes állapot, minthogy az ösztön természete kifejlésében áll, mely kifejlés, mint rendesen mondják, épen a fájdalom által gátoltatik, illetőleg mely kifejlés gátoltatását fájdalmasan érzi az öntudat. Minthogy azonban az öntudat is ösztöni létező, azért a mennyi ereje van, legalább régi állapotát igyekszik visszanyerni, azaz az akadályokat elmozdítani vagyis fájdalmától szabadulni. Az ösztönzés tehát, mely a fájdalomban rejlik s melyet a lélekbúvárok nem bírnak megfejteni, épen abban bírja okát, hogy a fájdalom maga egy ösztön részleges megkötése, mely megkötés ellen az ösztönnek rejlő (nemtudatos) hatalma visszahat.* Mily véznáknak tűnnek fel ezen dús erejű törzshöz képest ama hajtások, melyek mint indítások, instinctus homályos kísérletei járnak körűi, a «törekvések» (Strebungen) és »kívánságok» (Begehren), a hajlamok és hajlandóságok, az «ösztönző erők» s egyéb ily nevecskék, melyeket a mai lélektan, saját alapfogalmait megtagadva imád s melyekkel azon ősalapot akarja megragadni, melyre az egyéniség felépült! Nem-e mulattató látvány az, ha ezen őseredeti tényezőt üres képek tolongásából hiszik megérthetni s aztán kegyesen mégis megengedik, hogy az ösztön «az emberi természet berendezésében mélyen alapul» (Lindner és Herbart egyéb hívei). Oly mélyen, hogy Herbart lélektana odáig nem is ér. A fájdalom tehát objective véve egy ösztön sérülése, subjective az öntudat ösztönének megkötése. Minden ösztön szenvedhet sérülést, de nem minden ösztönsérülés lesz tudatossá. Tudatossá csak akkor lesz, ha megkötése olyan nagy, hogy egész az öntudat ösztönének mélyébe beterjed, a mikor az öntudat a maga kötöttségét észrevéve, azt fájdalmasnak találja. Az öntudat alapja tehát, mint Fortlage mondta, csakugyan egy ösztönkötés: de ezen ösztönkötés fogalmilag még nem adja az öntudatot, valamint a vegetativ rendszer kötöttsége még nem okoz éhséget. A vegetativ ösztön megkötését mi magyarázzuk éhségnek, magában véve az ösztönkötés csak a vegetatív rendszernek egy objectiv hiánya. Fogalmilag tekintve a dolgot, az ösztön életére nézve következő * Mily megindító s mulattató egyszersmind pl. Pedernek körforgása ezen ponton : «dass der Menseh nie — seinen Verdruss, Elend. Missvergnügen — begehre. Vielmehr sucht er dem, soviel möglich, auszuweicheu. Schmerzlosigkeit u. Vergnügen, Zufriedenheit u. Wonnegefühl sucht er. (Ueber den mensehl. Willen I. §. 15.) Bizonyt az kívánja; de vájjon miért? S úgy veszik azt legtöbben ténynek s a magyarázó fogalmat elvetik vagy nem is sejtik.
