Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
ÍJ mássá lesz. Itt reális hiány van az összes szervezetben, melyet az elhasznált anyagok útmutatása szerint részletekig lehet megállapítani. A tudat elhelyezi az éhséget a gyomortájba s később az abdomenbe átalában. E reális hiányt részint a n. vagus szálai, részint más pályák vezetik tudatunkba, mely a hiányt elösmerve, annak pótlása iránt intézkedik. — A szomjúságnál a reális hiányt a víztartalom idézi elő. székhelye a torok s szájüreg, vezető pályája a tudat felé a n. trigeminus, glossopharyngeus és vagus. Elégedjünk meg az élőlények e két legnagyohbszerű szükségével s igyekezzünk a dolgot részletekben érthetővé tenni. Az éhségnél kivált a vegetatív rendszer látszik megtámadva, az összes szervezet obj. hiánya a vég. rendszerre gyakorol nyomást, s okvetlenül ingerli annak centrumait a sympathicushan. A sympathicusból, s a gyomor izomzatának peristaltikus mozgásai folytán a vaguson is át tudatunkba jut e hiány. Képzeljük már most, hogy magok az anyagi atomusok képezik a vég. rendszer objectiv léteiét, — s akkor az éhség objective anyagi s így térbeli vesztessége is magának a rendszernek. Mindenesetre az erőnek visszahúzódása a már is elfoglalt térből az, a mi az éhség obj. hiányát teszi. Ha már most a veget, rendszer erejét minőségileg egynek, continuumnak veszszük, akkor azt Fortlage beható kutatásai alapján* ösztönnek nevezhetjük, s az éhséget iigy kell képzelnünk, mint a vegetativ ösztön összehúzódását már is elfoglalt teréből. E visszahúzódás az ösztön megakasztása, megkötése. Azért egyszerűen mondhatjuk : a szükség egy ösztönkötés tudata. Az ösztön (Trieb) fogalmát a lélektanok oly sokféle módon határozták meg, hogy mai nap már jóformán maguk sem tudják, mit kelljen érteni ezen sokféle elcsavart, ki-befordított fogalom alatt. En nem bocsátkozom az eltérő nézetek bírálatába, mert ez nagyon hosszadalmas és hálátlan munka volna; de annál pontosabban akarom megszabni azon értelmet, melyben az ösztön fogalmát a jelen értekezésben használtam s melyben az philosophiailag egyedül igazolható. Az ösztön mindenekelőtt nem lélektani kategória, habár első sorban a tudatos lelki élet szolgáltatta. Az ösztön ellenkezőleg metaphysikai fogalom, a lényegnek mivoltát (essentia) fejezi ki, s mint ilyen nem csak az emberi lélekben, hanem minden tárgyban képezi azt, a mit benne lényegesnek ismerünk. Az ösztön az egyedüli cselekvő, az egyetlen erő, a melyről közvetlen tudomásunk van; az erő homályos * System derFsychol. II. 54 s böv.
