Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
szó, ha ezen tartalmat nem birjuk neki adni. Épen azért minden tárgyat cselekvőnek, ösztönszerűnek kell felfognunk s a mennyiben az ösztön az egyetlen ismert cselekvő, azért minden más erő (Sehoppen- liauer akarata, Hartmann «nemtudatosak», Hegel ideája, Spinoza substantiája) mind csak ezen közvetlenül biztos s érthető létezőtől nyeri magyarázatát. Mi tehát ezen ösztön ? Egy határozott, sajátos tartalommal (jelentéssel) bíró létező, mely kifejtésre, azaz térszerzésre törekszik, — ez az ösztön. Az ösztön tehát mindig csak magát fejti ki, a maga belsejét állítja ki térbe, s iránya annyiban középpontfutó, kifelé vezető. Oly egyszerű dolog ez, hogy már régen kellett volna ezen meghatározásra eljutni, s a lélektanok mégis csak «lelkin ösztönöket, azaz tudatos alakzatokat ismernek, jóllehet a «tudatos» jelző maga mutatja, hogy ezen létező magában nemtudatos s csak körülmények közt lesz tudatossá. Valóban megszégyenítő az a mai időre, hogy a mit mi még folyton vitatunk, azt Beimarus már a múlt században tudta, mikor keresetlenül azt mondja : «Alles natürliche und stets fertige Bemühen zu gewissen Handlungen heisst ein Trieb».* Mily egyszerű világosság s mily találó megfigyelés ! Hogy a szives olvasó a következő fejtegetésekben reális példákat találhasson, röviden ide teszem az ösztönök kimerítő táblázatát. Az embernek egységét teszik a következő ösztöncsoportok : 1. az emésztő ösztön (vegetativ ösztönök); 2. a mozgató ösztön (izom rendszerben); 3. a nemi ösztön, mely az egyéniség jelentésében idegen elem, irrationalis s azért érthetetlen ; 4. az érzési ösztönök (az érzékekben); 5. a szellemi ösztönök (logikai nyelvképző , a?sthetikai, ethikai ösztönök). Mindezen ösztönöket összetartja az öntudat, mint alapösztön (das Selbst) s valamennyinek változásait, ha eléggé erősek, ezen ösztön változásai kisérik. Ezen tábla ilyen alakban részletes bepillantást nem nyújt, de a táblázatban helye van minden ösztönnek s csodálom, hogy ezen beosztást, mely mégis önkényt ajánlkozik, a mai lélektan nem akarja elfogadni. Még mindig el van terjedve azon balhiedelem, hogy az emberre nézve a teste «esetleges», hogy annálfogva a testi ösztönök inkább kárára, mint hasznára vannak a szellemnek; holott a philosophiailag igazolható felfogás egyedül az, mely a testet a szellem * Kunsttriebe der Tliiere. 11. §.
