Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
29 tízszerese : 120000 kilom.) közt változik ; egyetlen egy protuberantiát észlelt Secchi, melynek magassága 7 perez és 30 másodpercz volt (— a Nap sugarának felével). Ép oly óriási a protuberantiák szélessége, mely gyakran a 120000 kilóm, meghaladja. A dudorodások a napkorong minden pontján észleltettek, legtöbb azonban a foltok övében fordul elő, ezek többnyire mind erőszakos jellegű fémprotuberantiák. Sajátságos az, hogy a protube- rantiák teteje majdnem kivétel nélkül a Nap sarkai felé hajlik, csak igen kevés (Secchi szerint ezek úgy aránylanak amazokhoz, mint 1 : 7) fordul az aquator felé. Az úszó dudorodások bizonyossá teszik azt, hogy a Nap atmosphiirája a rózsaszinű rétegen messze túl terjed és a tűzlángoknak most említett hajlása, valamint az azokban észlelt vízszintes irányú heves mozgások alapján jogosan állíthatjuk, hogy ezen atmosphára rendkívül heves, képzeletünket meghaladó mozgásban van. Némely protuberantia kis ideig tart, néhány perczig, más órákig megmarad, természetesen egyre változva. A chromosphárából felszökő lángoszlopok sebessége óriási, mert az különböző csillagászok észleletei szerint 12—300—400 kil. közt változik és ez a középsebesség ; -— a kezdeti sebesség ennél sokkal nagyobb, mert ez, Respighi szerint, néha 600—800 kil. Erre némelyek azon ellenvetést teszik, hogy ily nagy kezdeti sebességgel biró gáztömeg a Nap vonzásának hatásköréből kiszabadulna. — Ezen borzalmas hatásról Ítélve, mily óriási lehet az ezen mozgásokat okozó erő! Az éveken át folytatott szorgos kutatások megérlelték a protuberantiák természetét illető következő nézetet: Egyes protuberentiák a chromos- phára egyszerű kiemelkedései gyanánt tekintendők, de a legnagyobb rósz eruptív képletek, a Nap belsejében működő, előttünk egészen ismeretlen óriási erők által erőszakosan kilökött izzó hydrogen és fémgőzök, nem pedig cyclonok, mint azt némelyek állították. Ezen nézet jogos voltát ugyancsak a Spektroskop bizonyítja, csakhogy a bizonyítás megértése a Doppler féle elv ismeretét tételezi fel. A szives olvasó alkalmasint tapasztalta már azt, hogy a gyorsan közeledő vonat sipjának hangja magasbodik, és távozásakor ismét sülyed. Minthogy a hang magassága a másodperczenként fülünket érő hullámok számától függ, azt kell következtetni, hogy a gyorsan közeledő síp másodperczenként több hullámot szolgáltat, mintha állna. Ez csakugyan igaz is, a mint azt a Tait-től kölcsönzött példából könnyű lesz megérteni. Képzeljünk egy gépet, mely minden tizedrész másodperezben egy-egy golyót röpít egy előtte bizonyos távolban felállított korongra ; legyen a golyók sebessége 100 m. Míg a korong mozdulatlan, minden perezben 10 ütés éri; de ha az egyik ütés pillanatában a korong maga is 100 m. sebességgel távoznék a géptől, többé egyet
