Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
25 Megmondta az 1868-iki napfogyatkozás alkalmával a Spektroskop. Lehetetlen ezen rendkívül érdekes és a természettudományi búvárkodás módszerét jellemző felfedezéseket nyomról-nyomra követnem. Csupán any- nyit mondok, hogy a protuberantiák tanulmányozására kiküldött tudósok közt a Malacodban figyelő Bayet volt legszerencsésebb. A mint a teljes elsöté- tüléskor műszerét egy hatalmas protuberantiának irányzá, hét csillogó vonalat látott, szinök és elhelyezésükből azt következtethette, hogy a protuberantia egyik anyaga a hydrogen. — Janssen Guntoorban észlelt. A kedvezőtlen idő daczára ő is látta a fényes vonalakat és épen a vörös vonal meglepő csillogása készté felkiáltani — a mint egy sűrű felhő eltakarta a Napöt — «újra fogom látni ezeket a vonalakat napfogyatkozás nélkül is». Nem csalatkozott: a következő verőfényes napon meglátta a tegnapi protuberantia spektrumát. Ez történt szept. 19-én. Már okt. 20-án az angol Lockyer, ki már évek óta foglalkozott ezen problema megoldásával, az előbbitől függetlenül rájött ugyanazon fölfedezésre, mely a Nap tanulmányozására új korszakot nyitott meg, mert ezentúl nem kellett a rövid pillanatokig tartó napfogyatkozásokra várni: A csillagász napestig észlelhette a protuberantiákat. A ki tudja, hogy a napfogyatkozáson kívül minden óvintézkedés daczára sem mutat protuberantiát még a legjobb teleskop sem: az kiváncsi lesz az említett felfedés módszerére. Feltéve azt, hogy a távcső csupán a pro- tuberantiából nyerne is fényt, mégsem láthatjuk azt azért, mert a levegő által szétszórt napfény is kerül a távcsőbe és amannak gyenge rózsaszínű fényét túlragyogva épen úgy nem látjuk a protuberantiát, mint nem látjuk nappal a csillagokat. Innen világos a czél: a levegő által szerteszét szórt sugarak intensitását kell csökkenteni! Ámde ezt egy erősen színszóró spek- stroskop megteszi. A levegő által szétszórt sugarak a Nap spektrumát mutatják ugyan, de az annál halványabb, mennél hosszabb a keletkező spektrum. Ha azzal együtt még egynemű piros és sárga fény érkeznék a készülékbe, akkor a dispersio nagyobbításával a keletkező piros és sárga vonal egymástól távolodik ugyan, de fényerősségéből semmit sem veszt, míg a folytonos spektrum egyre halaványabb lesz. Ez megmagyarázza a felfedezés lehetőségét, a mely valósítva lesz, ha sikerül a készüléket olyformán berendezni, hogy a liasadékra a levegő szétszórt fénysugarain kívül csupán csak a Nap széléről, a chromosphárából érkező sugarak essenek. Ez két módon érhető el. Az egyik abban áll, hogy a csillagászati távcső okulárja eltávolíttatván, helyébe a spektroskopot alkalmazzuk, úgy hogy a távcső tárgylencséje által előállított kis Napképnek a széle épen a hasadékra essék. A másik módszer szerint az okulár által nagyobbítjuk a tárgylencse-adta képet, és ezt vizsgáljuk a spektroskoppal.
