Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
Ezt így könnyű megérteni, de a valóságban még ezer mellékes körülményre kell ügyelni, úgy hogy csak jó készülékekkel dolgozó ügyes észlelő arat sikert. Megjegyzem még, hogy a hasadéknak kétféle állást adhatunk, az vagy érinti a napkorong képének szélét, vagy pedig ennek egyik sugarát látszik képezni. Az utóbbi mód igen tanulságos, mert először is látjuk a Nap ismeretes spektrumát, szorosan mellette van a chromospharaé, mely rendszerint csak három nehezen észrevehető színes pontból áll, ha csak véletlenül a napkorong szélének ezen pontján protuberantia nincsen, mert ezen esetben néhány ragyogó vonalt látunk ott, e két spektrum mellé sorakozik légkörünknek halvány, elmosódott színképe. Ha a liasadék a Nap érintőjeként van beállítva, szintén 3 spektrumot látunk, szélről a levegőt és középütt a chromosphära spektrumot. Nagy ritkán megesik, hogy a hasadékot a chro- mosphárából a photosphiira felé mozdítva, számtalan fényes vonal, a Nap megfordított színképe lesz látható. Ez a fentebb absorbeáló rétegnek mondott gőzburoknak egyenes színképe, mely a napspektrum sötét vonalaiból áll csupán, csakhogy ezek most élénken ragyogók ! A mint a vázoltam módszerek ismeretesek lettek, a csillagászok nagy hévvel láttak a Nap felületének tanulmányozásához. Ezek közt említést érdemelnek Janssen és Lockyeren kívül: Huggins, Zöllner, az amerikai Young) Tacchini és Respighi, Bayet, Wolf és kivált pater Seechi, ki holta napjáig hangyaszorgalommal és bámulatos kitartással naponként észlelte a Nap felületét. A protuberantiák színképe rendesen 5 fényes vonalat mutat. Ezek közt az 1 -ső és a 3-ik összeesik a Frauenhofer-féle C és F vonalakkal, egy sárga közel a Natrium vonalához áll a zöld felőli oldalon, ez semmiféle sötét vonalnak nem felel meg, továbbá látható G közelében egy kék és H mellett, igen kedvelő atmosphärikus viszonyok mellett, egy ibolya-kék vonal. Ezen négy vonalból áll a Hydrogén spektruma, de az utolsó kettő csak akkor látható, ha a gáz hőmérséklete igen nagy. Innen következik, hogy a protu. berantiák főleg roppant forró hydrogenből állanak. Az említett sárga D3 vonal a hydrogén kíséretében lép ugyan fel mindig, de semmiféle kísérletkor nem volt látható, s így azt teszik föl, hogy az valamely előttünk eddig ismeretlen ,,hélium“ nevű anyagból ered. Gyakran a vonalak alul szélesek s finom hegyben végződök, elmosódottak, a mi az izzó gáz rétegeinek különböző sűrűségére enged következtetni. Vannak oly dudorodások, melyekben minden kétséget kizáró módon még a következő fémek gőzeinek jelenléte is ki van mutatva: a magnesium, natrium, vas, crom, calcium s ezeken kívül a barium. Rendkívül ritka esetekben a nagy és erőszakos jellemű dudorodások alapjáról felvett színkép a rendes spektrum sötét vonalait mirtatja mint csillogó, fénylő vonalakat, a mint azt Lockyer, és egy alkalommal későbben Secchi is,
