Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
si ezekhez hasonló temérdek kísérletekkel igazolták Stewart és Kirchhoff az általuk elméletileg megállapított absorptió-törvényt, mely népszerűén imígy fejezhető ki: „a testek alacsony hőmérsékletnél ugyanazon sugarakat absorbed!- jak, a melyeket nagy hőmérsékletnél magok bocsátanak ki Ez az égi testek színkép elemzésének alapja. A mint azt fentebb mondtam : a Frauenhoferféle vonalak az égi testek üzeneteinek titkos jegyei, az absorptio törvénye pedig ezeknek a kulcsa. Ha az találjuk, hogy a Nap spektrumának némely sötét vonalai valamely ismeretes anyag fényes vonalaival összeesnek, akkor teljes biztonsággal állíthatjuk azt, hogy az az anyag a Nap felületén gőzalakban létezik. V. Az olvasó már most maga is kitalálja, mit kellett az astropliysikusnak tennie, ha meg akarta tudni azt, mily anyagok alkotják a Nap látható rétegét : nemde össze kellett hasonlítania a Nap spektrumát az ismeretes anyagok színképével azon módszer szerint, melyet a 1 7-ik lapon bemutattam. Még nagyobb hitelességű Lockyer módszere, ki a Napnak és a kérdéses anyagnak egyidejűleg előállított spektrumát lefényképezi. Az ezen irányban úttörő Kirchhoff körűlbelől 9 elemnek létezését tette kétségtelenné az általa észlelt coincidentiák alapjan. Szerinte van a Napban : natrium, vas, calcium, magnesium sat. — De nem a véletlennek müve-e csupán a napspektrum sötét vonalainak az elemek fényes vonalaival való coincidentiája ? — Erre is megfelelt Kirchhoff a mathesis döntő szavával. 0 a vasnak vonalaira nézve csupán csak 60 coincidentiát ismert, — pedig mai nap az ezeret közelítik meg, — s ezek alapján azt találta, hogy a valószínűség arra nézve, hogy a Nap atmosplnerájában vasgőz nincsen, úgy aránylik annak valószínűséghez, hogy ott vas létezik, mint egy az egy trillióhoz! A vas vonalai tehát nem véletlenül esnek össze a napspektrum vonalaival. Hátha még 490 coincidentiát vett volna számításba, ha tudta volna, hogy a photographia azok számát majdnem ezerre növeli, ha figyelembe vette volna azt, hogy épen a legállandóbb, a hosszú vonalak esnek össze, hogy az összeeső vonaloknak intensitása és vastagsága is összhangzásban vannak: oly eredményt nyert volna, melynek alapján az imént említett ellenvetést egyenesen őrült gondolatnak mondhatja vala. Kirchhoff munkáját folytatták Angstrom, Tlialén, Bunsen, Mascart, Lockyer, úgy hogy 1879 okt. havában 33 földi elemnek a Nap felületén való jelenléte volt kimutatva, ezek közt 21-nek jelenlétéhez a legkisebb kétség
