Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
22 sem fér, a többié erősen valószínű. Az előbbiek közt az ismertebbek a következők : nátrium, vas, calcium, magnesium, crom, nikel, cobalt, horgany, hydrogen, mangan, aluminium, ólom, kalium sat. Feltűnő, hogy nem találtattak : a nemes fémek — egyedül az ezüst áll a valószinűek rovatában — és a metalloidok, u. m. chlor, brom, jód, oxygen, szén, phosphor, kén stb. De azért még nem szabad azt következtetni, hogy azok ott egyáltalában nincsenek. — így Young újabban azt állítja, hogy a foltokban nem csupán kevert elemeknek, hanem valóságos vegyületeknek színképét látta, — Lockyer ezt kétségbevonja. — Secchi ugyancsak a foltokban a vízgőz absorptio vonalait látta. De ha az igaz, akkor a Nap atmospherájában oxygen is van ! — Különben várjunk türelemmel, hisz ezen uj tudományág még alig tizenöt éves! A figyelmes olvasó emlékezni fog arra, hogy mi fentebb a Nap pho- tosphárájában észlelhető nagymérvű mozgások alapján ezt gáznemű anyagnak mondtuk. Ezen állításnak a Spektroskop sem mond ellent, s így a mai astronomok a pliotospharát rendkívül forró és óriási nyomás alatt álló gázrétegnek vagy pedig izzó fémgőzökből alakult fénylő felhőknek tartják. Tudtommal csak Wilson tér el ezen nézettől, ki azt állítja, hogy a photosphära szilárd, kristályos, izzó porréteg, amilyen az athmospharánkban észlelhető, finom j égtűkből alakult cirrus felhő.—• A photosphära folytonos színképet adna, minthogy pedig a Nap spektruma sötét vonalokkal bir, kétségtelen, hogy az egy alacsonyabb hőmérsékletű, fémgőzökből álló réteggel van beborítva, hol az absorptió megy végbe. Ezen aránylag csekély vastagságú absorbeáló réteg nem hideg, izzó az is, sőt ha a fénylő photosphära nem képezné hátterét, az temérdek fényes vonalból álló spektrumot adna — a mint azt később látni fogjuk. Ezen absorbeáló takaró létezését Secclii felette elmés és gondos kísérletekkel bizonyítá be, melyekből az is kiderült, hogy az a felénk fordult hemisphära fényének és melegének körülbelül 88 %-át tartja vissza. Nélküle a Napot 8-szorta ragyogóbbnak látnok, aminek épen nem lenne okunk örülni, mert akkor a meleg is nyolczszor akkora lévén, mi aligha létezhetnénk a forró földgömbön. Fentebb megismerkedtünk a foltokkal, de lényegük iránt bizonytalanságban maradtunk és Spektroskop nélkül az most sem lenne különben. A mióta az astronomok ezen készülék nagy becsét felismerték, megindult a foltoknak spektralanalytikai vizsgálata. Az eredményeket röviden a következőkben foglalom össze. A foltok spektrumában az absortio-vonalak rendkívül intensivek, egy részök feltűnően széles, néhánynak szélei gyakran elmosódottak, mintha már nem is vonalak, de inkább absorptio-csikok lennének, gyakran lehet alul széles és felfelé kihegyesedő vonalakat észlelni. Szükségesnek tartom a szives olvasót arra is figyelmeztetni, hogy ezen tüne-
