Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
20 tünemény alapján Stokes következőleg magyarázta meg az absorp- tiót: képzeljünk egy nagy termet, mely sűrűn egymás mellé elhelyezett hangvillákkal vagy húrokkal legyen egészen megtöltve. Ezek mind csupán csak egy és ugyanazon hangot — mondjuk a1 hangot adhatnak, ha őket a vonóval meghúzzuk. A terem egyik végén legyen egy trombitás felállítva. A túlsó végén álló a trombita minden hangját tisztán fogja hallani, kivéve az a1 hangot, ez nem érkezik a hallgató fülébe. Mert az a1 hangot alkotó léghullámok az utj okban elhelyezett hangvillákhoz érve azokat megszólásra birják, miáltal az a1 hang erélye teljesen íölemésztetik, a nélkül, hogy az ő gyenge hangjuk hallhatóvá válnék. A terem egyes hangvillái tehát egyenként mind az a1 hangot adják, de mint hangközegek ezt a hangot —• és csakis ezt az a1 hangot teljesen megsemmisítik, — absorbeálják. Emlékezzünk most vissza a nátriumgőzről mondott kísérletre: az izzó nátriumgőz mint fényforrás a sárga vonalat adja, de az izzó széncsúcsok sugaraiból az ezen vonalat alkotó sugarakat mint közeg kioltja. A nátriumgőz tömecsei természetüknél fogva csupán csak egyféle rezgésre képesek t. i. másodperczenkénti 520 billió rezgésre, — ez adja épen a sárga fényt. A széncsúcsokból szerte áradó fény minden fajta rezgésekből áll, ezek mind keresztülhaladnak a nátriumgőzön minden akadály nélkül az 520 billió rezgési számú kivételével, a melyre a gőztömecsek .magok is hangolva vannak. Ezt ők saját rezgésük élénkítésére használják s így — a sárga vonalat még élénkebbnek kell látni — gondolja az olvasó ? — Téved, mert a nátriumgőz hőmérséklete kisebb lévén, a gőztömecsek rezgése sem oly intensiv mint a széntömecseké, az absorptióból eredő nyereségök nem elég ezen hiány pótlására, a sárga sugarak most sem vetekedhetnek a többi sugarak ragyogásával s így a spektrumban sötét vonalat kell látnunk. Hogy ezen magyarázat nem szemfényvesztés, az onnan tűnik ki, hogy a natriumláng hőmérsékletének emelkedésével a sötét vonal elhalaványul, a midőn az oly meleg, mint a szilárd test, a sötét vonal egészen eltűnik, — s ha melegebb a szilárd testnél, akkor a folytonos színképben a sötét vonal helyén fényes sárga vonal lesz látható, a mint azt Lockyer kísérletei igazolják ! — Az eddig mondattokból valamely test sugárzási és absorbeáló képessége közötti kapcsolat félreismerhetetlen, de lássunk még nehány példát. Szerezzünk egy fehér porczellánlemezt sötét rajzzal. A lap azért fehér, mert a fénysugarakat mind visszaveti, a rajz azért fekete, mert mind absorbeálja azokat. Sötét helyen izzóvá téve a lemezt, ezt sötétnek, a rajzot pedig fehérnek kell látnunk, minthogy a csekély absorbeáló képességgel biró rész kevés sugarat bocsát ki, az előbb fekete rész pedig igen sokat. A mint azonban az izzó lemezt a napfénynek teszsziik ki, a rajz ugyanazon okból ismét sötétebb lesz. Ezen és
