Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
19 létre, ha ő lenne a fényforrás. Meggondolva még azt, hogy ugyanazon anyag is különböző spektrumokat adhat, szabad lesz azt állítanom, hogy az absorp- tióból keletkező sötét vonalok vagy csíkok száma, helye, természete nem csak az absorbeáló anyagtól függ egyedül, hanem azonfelül annak állapotától is, tehát hőmérsékletétől, sűrűségétől stb. Most lássuk az absorptio magyarázatát. A physika mai állása szerint a tünemények az erély átalakulásait kisérő jelenségek. Erély szó alatt általában munkaképességet értünk. Munkaképességgel bir például a mozgó víz vagy kő, de a szikla tetején nyugvó kő szintén munkaképes. Ezen felfogás szerint a hang, a meleg, a fény szintén az erélynek egy-egy nemét képviselik. Ha valamely test a reá eső fénysugarakat teljesen vagy csak részben is megsemmisíti, illetőleg azokat másnemű erélylyé, rendesen meleggé alakítja át, a tüneményt röviden absorptiónak mondjuk. A fény absorptiójának tüneménye rendkívül gyakori, a mint az a következőből megérthető. A testeket azért látjuk, mert azok fénysugarakat küldenek szemünkbe. Természetes, hogy a test szine az általa szemünkbe lövelt sugarak rezgési számától — szinétől — függ. Ha az mindenfajta sugarakat küld szét, akkor fehérnek, ha például csak kék sugarakat bocsát szemünkbe, akkor kéknek, ha pedig semmiféle sugarat sem küld szemünkbe, — mert mind visszatartotta őket, — akkor feketének mondjuk azt. Kitűnő mértékben absorbeál a korom, igen csekély mértékben a tiszta üveg. Az eltűnő fénysugarak nem vesznek el nyomtalanul, hanem átalakulnak meleggé, ismeretes, hogy a napsugaraknak kitett kormos fémdarab erősen felmelegszik. Hogy megy végbe ezen átalakulás ? Ezt egy, a hangtanból kölcsönzött példával akarom felvilágosítani. Két, tökéletesen összehangolt, egyiitt- hangzó szekrénykére erősített hangvillát szemközt állítunk egymással. Az egyiket a vonóval meghúzva, pár másodpercz múlva a másik villát is szólni halljuk. Ez a hangvilla, anélkül, hogy hozzányúltunk volna, szólalt meg, — a mint a franczia mondja «par Sympathie» — mert d is ily hangot tud adni. — A vonó által meghúzott hangvilla rezgésbe jön, a resonáló szekrény is, az ezáltal keletkező hanghullámok a másik hangvillához érve rezgésbe hozzák azt épen úgy, a mint egy kis fiú is képes lenne az öreg hangot meg- szólamlásra bírni, ha azt mindig kedvező pillanatban meg-megrántja. — A kisérlet nem sikerül, ha az egyik villát reá ragasztott viaszdarabka által elhangoljuk. Most ugyan is a két hangvilla nem képes másodperczenkint egyenlő számú rezgéseket végezni s igy az elsőről érkező léghullámok nem fogják a másikat mindig a kedvező pillanatban megütni, ez nem jöhet rezgésbe, valamint nem fog megszólamlani az öreg harang sem, ha azt valaki nem rendes időközökben rángatja. —- Ezen «együttrezgésnek» mondott 2»
