Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
uralomra tartanak. Hogy ezen felfogás nem mythikus, arról nem is kell beszélnünk, miután az oly gyenge, hogy feltalálójának, akárki lett légyen, nem nagy fejtörésbe került és képzelőtehetségének nem nagy tanúbizonysága, sőt a mellett bizonyít, hogy a dór vándorlásról szóló hagyomány eleinte teljesen nélkülözte a Herakleidákról szóló részletet. Ezen felfogásunk mellett Herodotos *) is bizonyít, mert a mint röviden elmondja a dór vándorlás menetét, egy szóval sem említi az összefüggést a dórok és Herakleidák között; sem arról nem szól, hogy Aigimiosnak segítségére ment Herakles, és arról is hallgat, hogy Herakleidákkal együtt mentek a dórok a Peloponnesosba. Erre nézve már feljebb elmondottuk nézetünket, 2) e helyen csak azt kell kiemelnünk, hogy a dórok vándorlása magában véve is a traditio tárgya volt, a Herakleidák kizárásával. Ekképen a történeti kritika egyszerű alkalmazása azon nézetre vezet bennünket, hogy a Herakleidákról szóló hagyomány, mint a melynek történeti alapja nincsen és a dór vándorlással csak mesterséges utón köttetett össze, elkülönítendő az egész hagyománytól és arra kell szorítkoznunk, hogy a dór vándorlást magában véve a történeti kritika tárgyává tegyük. Először azon hagyományos elbészélést kell szemügyre vennünk, melyet Apollodorosnál olvastunk. 8) A dór vándorlás tekintetében ezen előadás azért fontos, mert Herodotosétől egészen eltér. Azt mondhatjuk, hogy Apollodoros a dór vándorlást a Herakleidák szempontjából adja elő, Herodotos pedig a dórok szempontjából; amannál a dórok alig említtetnek, a foglalás a Herakleidák részéről, a Herakleidák javára történik, emennél a dórok a hódítók és foglalók. Ennélfogva Apollodoros előadásához, a mennyiben a hódítás története foglaltatik benne, könnyen hozzá férhet a kritika, és annak legegyszerűbb alkalmazása lenne, az egész elbeszélést kétségbe vonni és történeti megbízhatóságát elejteni. Ezen eljárás azonban talán túl is menne a kellő határon, mert nem az a feladata a kritikának, hogy mindent tagadjon, a mi valószínűtlennek látszik, vagy valószínűtlenekkel áll összeköttetésben, hanem ki kell deríteni, váljon van-e az ilyen kétséges előadásnak alapja, vagy nincs-e benne történeti valóság, melyet a későbbi századok a monda és mese ruhájába öltöztettek. Tehát el kell vetnünk a mi a kritika előtt meg nem állhat, meg kell mentenünk, a mi azzal nem ellenkezik. Ezt az elvet alkalmazzuk tehát legelőször Apollodorosra. Azt már láttuk, hogy a dórok mindenesetre a Herakleidák nélkül jöttek a Peloponnesosba. Ennélfogva mindaz, a mi Apollodoros előadásában azokkal függ össze, méltán esik kétség alá; nem tartozik a történet hiteles adatai közé a Heraklidák azon háborúja, melyet az áthéneiek segítségével folytattak Eurystheus ellen, a melyben Eurystheus maga is, mint láttuk, halálát lelte; még akkor sem tekinthetjük e hadjáratot történeti adatnak, ha Apollodoros előadását kiegészítjük és felteszsziik, hogy nem pusztán a Herakleidák és az áthéneiek, hanem még a dórok is vettek volna részt ezen háborúban. Ha maga a háború már a Herakleidákkal való szoros összefüggése miatt méltán vonható kétségbe, akkor még inkább annak állítólagos eredménye, melyet szinte Apollodoros 4) említ. Ezen traditió szerint a Herakleidák és a mi magától is értetődik, a dórok, Eurystheus halála után elfoglalták volna a Pelo- ponnesost, egy évig uralkodtak volna rajta és csak az istenektől eredő csapás, a döghalál, mely a Peloponne- sosban dühöngött, bírta arra a hódítókat, hogy Attikába térjenek vissza. Egy évig tartó hódoltság lehetetlen; ha ezt lehetőnek gondolnék, akkor nem lenne a görög hajdankornak mythosa, melynek történeti igazságát tagadni lehetne. Ezen része a hagyománynak különben már azért sem tarthat igényt hitelre, mert annak attikai eredete a legelső pillanatra szembe tűnik. Görögország legjobb idejében, midőn az egész nép csaknem kivétel nélkül fegyvert ragadott a perzsák ellen és későbben, midőn Athén hegemóniája fennállott, nem lehet oly mythost vagy hagyományt, vagy akárminek nevezzük, képzelni, mely a Herakleidákat barátságos viszonyban tüntette volna fel az athéneiekkel szemben, Athén és Sparta folyton egymás rovásán törekedtek emelkedni, és — Apollodoros azt mondja, hogy már elejétől fogva barátság állott fenn a dórok és attikaiak között, annyira, hogy a Herakleidák Marathonban és a hozzá tartozó városokban, Tetrapolisban laktak, természetesen a dórokkal együtt. Nem akarok e részben határozott véleményt mondani, de nekem úgy látszik, hogy ez a felfogása a két állam közti viszonynak, csak akkor jöhetett létre, midőn tényleg, valósággal azon eset állt be, hogy Athén Spártát támogassa; az pedig a harmadik messenei háború idejében történt, a midőn Spárta oly szorult helyzetbe jutott, hogy kénytelen volt Athéntől segítséget kérni, a mi Kimon indítványára meg is adatott neki, habár — mint tudva van — hiába. Ezen időben létezett Athénben egy conservativ és lakedae- *) *) I. 56. — ») 1876. 12. 1. — “) 1876. 6. 1. — 4) II. 8., 2. 1
