Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
6 Ezek szerint Herakles fegyverrel szerezte magának Spartát, a tartomány oopixzrjTov és ennélfogva az uralom is őt illeti, nem pedig Tyndareost, a Dioskurok atyját, és ez csak mint Herakles helyettese bírja a királyságot és köteles azt a Herakleidáknak átadni, mihelyt követelik. Ezen mythos sem egyéb, mint tendetiosus találmány; hogy mi a czélja, azt szükségtelen említni; különös benne az, hogy a Herakleidák uralma egyenesen Spartára nézve van vonatkoztatva, nem pedig az egész déli Peloponnesosra, a mi az utóbbihoz képest megszorításnak látszik és más eredetre is enged következtetni. E hagyomány, ha annak lehetne nevezni, nem azon időből ered, a midőn Spárta igényt tartott az egész déli Peloponnesos birtokára, tehát hatalma tetőpontján állatt, hanem oly időből, a midőn az uj királyi család igényei általánosan nem voltak még elismerve, a midőn a régi achiv származású családdal folyt az uralom feletti küzdelem és a midőn az uj királyok jogait az istenekre kellett visszavezetni, hogy a nép azokat elismerje. Ha azon elbeszélésnek ez az eredete, és mi azt hiszsziik, hogy az, akkor magától értetik, hogy nem tekinthetjük hagyománynak, nem találhatunk egy porszemnyi történeti adatot sem benne és ennélfogva a történetre nézve teljesen haszontalan. Egyáltalában az úgy látszik spártai szokás volt, Heraklesra visszavezetni és ö tőle származtatni akármelyik tartomány feletti uralmát. Ezen állítás bebizonyítására nézve elég volna azokra hivatkozni, melyekről eddig szólottunk, egy szembeszökő példát mégis jó lesz felemlíteni. Sicilia szigetén a legrégibb időktől fogva dór és jón származású gyarmatokkal bővelkedett. Az ellenségeskedés, mely idővel folyton növekedett, különösen a peloponnesosi háború idejében mutatkozott legjobban, a midőn Syracusae a dór származású gyarmat a szomszéd városok felett akarta hatalmát kiterjeszteni és azon állás elfoglalására törekedett, melyet Hiero idejében foglalt el. Igen természetes, hogy Athén városa ezen törekvéseknek útját állotta és nemcsak Syracusae, hanem egész Sicilia birtokába akart jutni. Tudva van hogy Alkibiades merész terve nemcsak nem sikerült, hanem Athén hatalmi állását alapjában megingatta. A dór és jón elem ezen harczában, mely sok évek során keresztül folyt, a spártaiak igényeik és jogaik biztosítására, a mythos segítségét sem vetették meg, mythossal törekedtek bebizonyítani, hogy őket illeti a gazdag sziget. Ugyancsak Diodoros 1) azt beszéli, hogy Herakles, midőn Geryoneus nyáját kelet felé hajtotta, útközben Siciliára is ment, és a Peloriontól egészen az Eryx-ig járta be a szigetet. Himera és Egesta közelében a nymphák az ő kedvéért meleg forrásokat fakasztottak, hogy azokban az út fáradalmai után megfiirödvén, felüdüljön. Midőn az Eryxhez közeledett, kihívta őt Eryx párviadalra, a ki akkor azon a tájon uralkodott. A győztes — Herakles — elfoglalta ugyan az előleges fogadás szerint a vidéket, átengedte azonban azt a bennlakóknak, hogy termését mindaddig élvezzék, mig Herakleidák nem jönnek a föld lefoglalására. Ez meg is történt. Mert sok évek múlva megjelent azon a tájon a Lakedaimon származású Dorieus, a ki Herakleia városát alapította. Herakles pedig, miután ekképen rendelkezett a sziget ama része felett, átment a szigeten visszafelé és útjában nemcsak a Sikanokat legyőzte, hanem nehány vezéröket is megölte. Ezen elbeszélés nem szorul magyarázatra; tendentiája oly világos, hogy az első pillanatra szembetűnik : Siciliát spártai birtoknak akarja feltüntetni. Ebben a részben tehát teljes joggal összehasonlíthatjuk a Herakleidák visszatérésével, és megállapodhatunk abban, hogy minden ilyen elbeszélése legkevésbé sem tekinthető mythosnak, ősidőkből való hagyománynak ; és igy a Herakleidák visszatérése nem történeti hagyomány, hanem tendentiosus igazolása a királyi családok uralmának. Ezen az alapon állva kénytelenek leszünk az egész szóban forgó hagyományra nézve egy lépéssel odább menni és ezt a kérdést felvetni, hogy milyen az a kapocs, mely a régiek nézete szerint, a Herakleidá- kat a dórokkal köti össze ? Erre a kérdésre megtaláljuk a feleletet Apollodorosnál,a) a mint elébb volt említve.8) A dórok királya Aigimios a lapithák által támadtatik meg, mikor amazok még Thessaliában laknak ; Herakles segítségére megy, legyőzi a lapithákat és Aigimiosnak visszaadja a dórok földjét. Ephoros 4) pedig azt beszéli, hogy Herakles fiát Hyllost, saját fiává fogadta, habár már neki is két fia volt, Pamphylos és Dymas. — Azt látjuk ezekben, hogy Herakles háborúban foglalja el a dórok földjét, ennélfogva őt illeti és utódjait, nem pedig Aigimiost és fiait, az uralom a dórok felett; és a mondaalkotó traditio következetesen járt el, midőn Hyllost Aigimios által adoptáltatja. Ez a kapocs a dórok és Herakleidok között; erre van fektetve azon igény alapja, melyet ezek az *) *) IV. 23., 2. k. — 2) II. 7., 7. — 3) 1876. 6. 1. — 4) F. 10.
