Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
13 gekkel találkoztunk Herodotos előadásában, azon eredményre kellett jutnunk, hogy dór vándorlásról szóló történeti színezetű hagyomány olyan természetű, hogy legalább is kétség támad annak hitelessége iránt, és azt csak tígy ismerhetjük el történetinek, ha Herodotosból ki tudjuk mutatni, hogy megbízható forrásból merítette a száraz tényeket, azaz az eseményekkel egykorú forrásokból. Ilyen forrásokat Herodotos sehol sem említ, most ilyenre nem is törekedett. 0 úgy írja le az eseményeket, a mint ő neki hitelreméltó emberek elbeszélték és a maga kételyeit is rendesen el szokta mondani, ha az elbeszélt tények valószínűségét kétségbe vonja. Arra nézve, hogy Herodotos a dór vándorlásra vonatkozó traditioval csakugyan legalább részben szóbeli közlés utján ismerkedett meg, arra nézve van bizonyítékunk saját szavaiban1), mint feljebb is láttuk, a midőn azt beszéli a spártaiakról, hogy azok nézete szerint Aristo- demos vezette őket Lakedaimonba, nem pedig annak fiai. Ez a spártai szóbeli hagyomány tehát szolgál Herodotosnak forrásul; az ilyen forrás pedig a spártaiaknál kétszerte kevesebb hitelt érdemel, mint hasonló viszonyok között érdemelne az átliéneieknél; azért érdemel kevesebb hitelt, mert a spártai állam katonai szervezeténél fogva kevésbé volt művelve más jón államoknál, ilyen államban pedig az irás egyáltalában, különösen pedig a történeti események feljegyzése csak igen későn veszi kezdetét, az irás nélkül pedig mit sem ér a traditio. Ha tehát Herodotos elbeszélése csak ezen egy forrásból eredne, akkor már ezen a helyen egyenesen kimondhatnók, hogy az egész dór vándorlás története nem bir történeti hitelességgel; de azt nem mondhatjuk, mielőtt Herodotos másik forrásáról szülöttünk, melyet a fennidézett helyen említ. Szavai azt engedik nekünk sejteni, hogy több költő műveit ismerte, melyekben a dór vándorlás feldolgozva volt, és ha közelebbről nézzük szavait, akkor azt érthetjük belőlök, hogy épen a Herakleidákra vonatkoztak e költői müvek, mert, a mint láttuk Aristodemos és fiai szerepelnek benne. Arra nézve pedig, hogy epikai vagy drámai műveket említ az iró, nem tudunk tisztába jönni, a kifejezés mind a kettőre enged következtetnünk. De akár epost, akár drámát emleget Herodotos, mindenesetre költői mű szolgált neki a spártai traditio mellett forrásul. Ha ezen költői müvek tárgya csakugyan mint az imént említettük, a Herakleidák mondája volt, akkor azok már ennélfogva nem lehetnek hiteles források; m<‘rt feljebb2) kimutattuk, hogy a Herakleidákat illető traditio épen nem hiteles. De ha az egész dór vándorlás minden egyes részeivel volt is tárgya a költői müveknek, azért semmivel sem hitelesebb Herodotos elbeszélése. Sőt egyenesen ezt állít- hatjuk, hogy a költői művek egyáltalában ilyen értelemben nem szolgálhatnak történeti forrásukul, hanem ellenkezőleg, már azon körülmény, hogy valamely esemény vagy cselekedet a görögöknél a költők számára anyagul szolgált, bizonyítja, hogy az illető esemény vagy cselekedet nem történeti tény, és ha van kivétel, minő p. o. Aischylos Perzsái, ekkor az ilyen ritka kivétel a szabály erősítésére szolgál. Ekképen tehát Herodotos elbeszélését először a benne lévő ellenmondások és nehézségek miatt, másodszor a források teljes megbizhatlansága miatt — ezt pedig különösen akarjuk hangsúlyozni — nem tarthatjuk történeti hitelességűnek. Van azonban még egy része a traditiónak, melyet nem szabad hallgatással mellőzni, t. i. a chrono- logia. Ez mint említettük, hathatósan szól a dór vándorlás történeti hitelessége mellett, ha nem is úgy, hogy annak minden egyes részletét történeti ténynek mutatja fel, de legalább úgy, hogy általában a vándorlást egyikének azon eseményeknek állítja fel, melyekkel a görögök története kezdődnek. Ha pedig annyiféle évszámot találunk, melyek a dór vándorlás idejét meghatározzák, akkor ez a különféle adat épen a tény történeti volta mellett látszik szólni, a differentiák csak a különféle felfogás eredménye. Azt lehet mondani, hogy van sok biztos, kétségtelen esemény épen a görög történetben, melyeknek idejét nem lehet egész pontossággal meghatározni, azért azonban senkinek sem jut eszébe magokat az eseményeket kétségbe vonni, és a chronologiai nehézségeket ürügyül használni fel arra, hogy a történeti adatok hitelességét megrontsa; igy tehát, a mint első pillanatra látszik, a különböző évszám legjobban bizonyít a dór vándorlás hitelessége mellett. E tárgyban azonban már ezelőtt egy nehány évtizeddel Müller Károly*1) kutatásai döntöttek. Hosszas fejtegetéseit e helyen nem ismételhetjük, elég lesz ha röviden a főpontokat említjük, melyek a görögök clironologiájára és különösen a dór vándorlás idejére vonatkoznak. l) VI. 52. L. 1876. 11. 1. — 2) 6. 1. — 8) Ctesiae Cnklii et Clironographorum fragmenta et. illustrata a Carolo Müllero. Par. 1844.
