Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
9 ki különben kiterjedt (nem »egyszerű«, hanem »egységes«) lelket állít, inkább megelégszik egy folyton fluctuáló psychophysikai aggenssel, sem hogy ez ágenst egy központban egyesítené, a mely központot kutatásai határozottan követelnek. Fechner megengedi, bogy a psychophysikai ágens mozgása létrehozza az érzékletet, de a tudatosság hiányozbatik, tudatossá csak a ligyelmezés hozzájárulása által válik; -7) — daczára annak, a tudat csak az érzékietek erejétől függ. Fechner szerint az álomnak nemleges előjegyei vannak;— daczára annak, az álomképek szinpompában, pkantastikus erőben a valóság korlátolt halovány képeit felülmúlják! Fechner szerint vannak psychophysikai functiök realiter a küszöb alatt;29) — daczára annak a tudatküszöb nem reális valami. Fechner szerint a képzet ereje (Vorstellungskraft) és a képzés ereje (Kr aft des Vorstellens) különbözők; 30) — dacára annak a tudatpont a tudatoláshoz nem járul. Az álmok Fechner szerint felhullámok (Oberwellen), melyek küszöbalatti alhullámon (ünterwelle) állanak s a figyelmezés által nem vezethetők,3‘) azaz az álmok nemtudatosak, mert a figvelmezés a tudatküszöb alatti alhullámban keresendő; — dacára annak a tudatosság csak a psychophysikai ágensben birja okát! A psychophysikai mozgás helye álomban és ébrenlétben máshol keresendő; 32) — dacára annak, a tudatküszöb nem határozottan létező pont. Fechner szerint »a physikai különféleség ad (psychophysikai tekintetben) egységes vagy egyszerű eredményieket«33); dacára annak, nem szükséges ez ered meny lőhez külön lélek pont, mintha az erők egyenközényének törvénye ily közös pont feltevése nélkül valahol lenne érvényes! Egészen olyan nézet ez, mint a milyet Hartmann állított fel szinte a tudat megmagyarázásánál. Hartmann szerint (Philos, des Unbew. p. 390) tudategységről csak annyiban lehet szó, a mennyiben két képzet összehasonlítható s folytatja : »Der Vergleich ist also das Moment, velches den Gedanken einer Einheit des Bewustseins allererst möglich macht« Nekünk ezen »momentum« épen olyannak tetszik, mint az ind mythosok elefántja, mely a világot hordozza hátán; nem az öszszehason- lítás teszi az egységet, hanem az egység teszi lehetségessé az összehasonlítást, valamint nem az ugrás következtében lesz lábunk, hanem megfordítva. Mindezen nehézségeket a psycliophysikának megoldatlanul kell hagynia, mert fundamentális formulája téves lélektani tényt fogalmazott. E pontra, mint a mely oly exactnak van tekintve, hogy az újabb physiologiai kézi könyvekbe is átment, épen a lélektanra fennálló fontossága miatt e helyen röviden át kell térnünk. Fechner a Weber E. H. törvényé alapján, melynek értelmében az inger-különbség érzete nem változik addig, mig az ingerek viszonyszáma ugyanaz marad, az inger és az érzéklet számára azon formulát J állította fel, hogy az érzéklet az inger logarithmusa, azaz ;=k log ‘j-vagyis ;-=log ß. Ezen formula nyilván csak a tudatos perceptiókra vonatkozhatik, mert a nemtudatos képzetet semminemű viszonyba nem hozhatni az ingerrel, kivéve ha más honnan tudjuk már a tudatos perceptiók viszonyát az ingerekhez, a mikor a nemtudatosak erejére következtetést vonhatunk. Ezen képletet Fechner a psychophysikai mozgás mérésére használja : a psychophysikai mozgás ereje pedig a tudatosságot hozza létre. Világos, hogy Fechner, hogy a formulát érvényében megtartsa, a psychophysikai mozgást kénytelen tudatosnak venni. Mert az úgynevezett belső psychophysikában a psychophysikai functio értékét akarja az inger (;>‘) helyébe a képletbe helyettesiteni. Azonban ezen psychoph tünetiét magát nem találhatni; nincs is mód arra nézve adva, miképen lehessen és miben- kellene valaha ezen psychophysikai erőfokot keresni. Ha a psychophys. mozgás, a melynek functiója az érzéklet, tüzetesen meghatá- roztatik, akkor csak kétféle lehet az egésznek eredménye. A psychoph. mozgás, ha nemtudatos összeesik a nemtudatos képzettel, azaz psychoph. munka és képzet egy és ugyanaz, — a mikor a tudatos képzetek számára nem szükséges a ti helyébe semmit sem tenni; — vagy pedig a psychophys. munkához kell még valaminek járulnia, hogy perceptiónak legyen tekinthető, még inkább pedig hogy tudatossá legyen. Az első esetben beáll a’) El. der Psychoph. II. 432. >“) e. h. II 440 f. *•) u. o. *•) II. 453. s>) ü. o. 462. “) II. 520. 522. «) II. 526. 2
