Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
8 a nemtudatosak pedig — (minus) előj egy gyei lennének felszerelendők; ») de Fechner inkább elszenvedi ezen nehézséget, semhogy külön tudatpontot engedjen meg kiterjedt lelkében. Ha már most ezen nézetek következetesen fejlődnek, akkor a tudatos és nemtudatos képzetek között nincsen semmi lényeges különbség, kivéve az erőfokit, melynek lényegességét épen viszonlagossága miatt senki sem fogja vitatni akarni. Tudatosság és nemtudatosság csak foki különbségek, mint azt már Beneka az említett helyen kifejezte s mint azt a szokásos példák bizonyítják. Hogy azonban ilyen sommás eljárás nem tesz eleget a kérdéses tárgynak, arról következő, Fechnerből 2) vett példák győznek meg. A klassikus példa, melylyel a küszöb fogalmát magyarázza, a következő : »Eine Raupe im Walde hört man nicht fressen, wenn aber allgemeiner Raupenfrasz ist, bőrt man es sehr wohl; doch ist das Geräusch, was viele Raupen machen, nur die Summe der Geräusche der einzelnen Raupen. Also musz doch auch jede Raupe, ungeachtet man sie für sich nicht hört, etwas zum Hören der gesammten Raupen beitragen; was jedoch für sich nicht stark genug ist, um merkliche Gehörsempfindung zu erwecken.« Olyan a Leibnitzból is felhozott példa a tenger zúgásáról. Aténytelismerjük, de a következtetés hamis. A tény csak annyit tartalmaz, hogy a tudat előállásához kívántatik a képzet bizonyos erőfoka, de a tényből épen nem következik az, hogy ez erőfok maga lenne a tudatosság. Sőt ha ezen szempontból tekintjük a tudat kérdését, egyenes absurdumot nyerünk. Ha ugyanis az ilyen kis képzetek (perception) mind nemtudatosak (és hiszen ezt állítja a tan), akkor azok sommája csak nemtudatos képzetöszszeget adhatna; legalább nem könnyen mutathatna fel valaki egy oly tüneményt, a hol az egyes tényezők tőlük egészen különböző jellegű eredményt hoztak volna elő. Hogy pedig a nemtudatos elemekből keletkezzék tudatos öszsz képzet, ahhoz határozott reális tett kívántatik azaz kell valaminek járulnia még a képzetekhez, hogy azok tudatosakká legyenek. Nem szerencsésebb ötlet a Benekeé; ha a képzetek között esalc foki különbség van, úgy h ogy a nemtudatos képzet csak gyengébb tudatos, akkor a tudat magyarázata felesleges, hanem a nemtudatos jelleg kimagya- rázhatlan azon képzeteknél, melyek a tudatból eltűntek. Ha ugyanis tudatos a képzet, akkor a legapróbb elemei is tudatosak, a mi ellen épen leginkább szálának a Fechner-féle példák és azon formulába szedhető tény, mely szerint a képzet csak véges positiv érték mellett lehet tudatos jellemű.— Ha pedig tudatosak és még sincs semmi tudomásunk róla, akkor a Beneke-féle tan szerint nyerünk tudatosságot, mely mégis nem tudatos, s nemtudatosságot, mely mégis tudatos. Azonban akár az egyiket, akár a másikat fogadjuk el, mindenkor képtelenség Fecbnerrel a tudatos képzeteket a nemtudatosakat pedig — előjegygyel ékesíteni; mert ily ellentét jegye csak azon esetre állítható a képzetek elé, ha azokban az ellentét valósággal bentaláltatik. Hogy valamely képzet tudatossá legyen, ahhoz szükséges tehát még valami más az erőfokon kívül és ezen más nem kereshető egyébben, mint a lélekpont reactiójában. 3) Ha pedig egy különös tett kívántatik ez nj jelleghez, akkor kívántatik különös cselekvő is és úgy a képzetek okvetlenül kénytelenek eljutni egy ponthoz, a hol is legelőször nyerik e jelleget. E pontra mutatnak a pysiologiai tények is, melyeket majd tekintetbe fogunk venni. Szóval a tudatosság nem a képzetek, hanem a lélekpontnak munkája. Ehhez nem kívántatik külön érzék, mint azt Kant óta igen divatba hozták a tehetségi theoriák; erre egy igyen egyszerű munka is elégséges, a mely organikus anyagban is szerte található. Igaz, hogy Herbart lélektana egy ily lélekpontot elfogadni nem bir és nem mer. Imaginaris lelkecs- kéje, melyet Leibnitz óta nagy féltékenységgel őriz, minden ellenmondásaival együtt, az egész szellemi élet számára az állitólag kizárólagos tér. E lélek egyszerű, az oszthatlánság értelmében; hol lehetne ebben külön pont a tudatküszöb számára ? Az egyszerűnek azonban mégis két ellenkező előjegyű birtokot tulajdoníthatni! Azt hinnök, hogy az egyszerű lélek vagy csak tudatos és öntudatos vagy csak nemtudatos jellemű lehet; dacára annak ő tudatos és nemtudatos is, a mit mondani igen jól, de képzelni és gondolni egyátalában nem lehet. De vájjon örökké fogunk-e alkalmazkodni téves metaphysikai létfogalmakhoz ? s nem leszen-e soha oly logikai tan, melynek értelmében nem az egyszerű, hanem az ideális egységes létező van valósággal? A lelki tények magok szólanak az egyszerű lélek ellen (például felhozom csak az emlékezet roppant instantiáját) s avult Schematismus kedvéért mégis le kell mondani a lelki tények kényszer nélküli felfogásáról! De még Fechner is, ■) Fechner e. h. I. 246. •) Elem. der Psychoph. I. 242. s) Ezen eredményre jut különben Fortlage is System der Psychol. I. 62
