Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
7 már meglevő képzetekkel egyesüljön (az úgynevezett »appercipiáló képzetsorok« fictitiv entitásai >) — a hatás képzetté is Herbart értelmében csak a lélek reactiója folytán válik, azaz már a képzet keletkezésekor is szükséges a lélek közreműködése; mert hiszen a képzet csak a lélek önfentartása! Mennyivel inkább kívántatik ez a lélek részéről a tudatolás közben ! Appercipiáló sorok fogadhatnak ugyan magokba uj képzetelemeket; a nemtudatosban végbe menő képzetszövetkezés ténye miatt, melyre Herbart épen nem volt kellő figyelemmel, ily apperceptiót tagadni lehetetlen. De ez nem a tudat munkája, ez puszta mehanismus, mely képzetek közt azon esetben végbemegy, a mikor a Herbarttól állított körülmények bekövetkeznek; ezen munkában épen azért, mert nem egyéb mint a képzetek szövetkezése a nemtudatos állapotban is (a Beneke-féle »kiegyenlítés« (Ausgleichung) értelmében) nem lehet a tudatosság alapját keresni. Hogy ezen percipiálás valóban tudatos legyen, ahhoz uj munka, uj tett szükséges a lélek részéről s nem elegendő az appercipiáló képzetsor. Ez uj tettet Lotze igen élesen kiemelte2) s a lierbarti lélektanok akár »a figyelem4 (Drobisch, Fechner) akár »a visszahajlás« (Schilling), akár az én képzetének appercipiáló munkája (Zimmerman — Drbal) — akár más név alatt, de mindenkor erre rekurrálnak. Hogy ugyanis a képzetek bizonyos sora szembesitessék a test képzetével, mint alanyi 3) — ahhoz kívántatik a lélek részéről ily széttartó tett; azt mondani pedig, hogy a tudat tüneménye keletkezik, »wenn die Ich Vorstellung nicht blosz die einzelnen Seelenzustände auf sich bezieht u.als die ihrigen anerkennt, sondern wenn sie sich selbst vor stellt als eines und dasselbe vorstellende u. zugleich vorgestelte Ich« ‘) — ehhez oly credulitas szükséges, minőre nem egyhamar volna hajlandó valaki. Fichtere rárohantak, mikor az énről, mint »puszta agilitásról«, ilyeneket mondott; nem százszor nagyobb képtelenség-e az, ha ilyeneket egy accitentalis létezőről állítunk, mintha ugyan azt egy önálló, cselekvő léleknek tulajdonítjuk ? — Ezekből kitetszik, hogy a lierbarti lélektan a sorokból a tudatot le nem vezetheti. A tudat keletkezéséhez szükséges a sorokon kívül az azokat percipiáló lelki tett. A lierbarti lélektan számára a küszöb tettleg csak a megkötés (Hemmung) esetében lép érvénybe. E megkötéshez azonban szükséges legalább is 3 képzet; mert egy képzet egy másodikat egy maga nem szoríthat ki a tudatból. fl) Ezt nevezik az iskolában »nevezetes«'eredménynek (merkwürdiges Resultat« !) A dolognak azonban két vége van; ha egyszer benne vannak a tudatban a képzetek, akkor csak meg kell magát figyelni, hogy a tételnek igen is kérdéses igazságát belássuk. De a tudatküszöb nem vonatkozik csak azon képzetekre, a melyek a tudatban vannak, hanem épen úgy azokra is, melyek a tudatba b e 1 ép n i akarnak. Kell-e ide is képzetek harca, hogy a tudatba bejussanak? A harc bizonyára elmaradhatlan a jövevény és a tudatban levő képzet közt; de a mikor nincs még képzet a tudatban, a gyermek primitív tanulásában, melylyel a világban tájékozódni kezd ? Itt minden egyes képzet számára meg van a tudatküszöb átléphetésének lehetősége s e lehetőség a képzetfolyam erejéhez van kötve. Azonban a lierbarti mathematikai mérték ennek nem tehet eleget s azért állíttatik inkább a tudatküszöb korlátoltabb értelemben, sem hogy a mathematikai képletek üres schema- tizálását bcvallanák. A harmadik pont ellen, melynek értelmében a tudatküszöb reális létezőt követel s nem elégedhetik meg puszta erőfokkal, nem csak a lierbarti lélektan, hanem épen úgy a psychopliysika és az ösztöntheoria részéről is igen erős az ellenzés. Herbart szerint a tudatosság a képzetnek kisebb-nagyobb világosságában áll, ez pedig függ a képzetnek kisebb-nagyob erejétől. Ugyan oly értelemben veszi ezt Fechner is, a kinek számára a küszöb »azon pont, a hol az inger vagy inger kiilömbség érezhetősége kezdődik és tűnik« 6) s az ösztöntheoria a tudat alatt »egy ösztön kötését« érti. 7) Mind ezekhez, azt gondolják a theoriák, nem szükséges semmi reális pont, mind ez a lélekben megy végbe, s a tudatot eredményezi, ha a képzetek bizonyos erőfokot elértek. Ezzel ugyan nem jól fér meg Fechner részéről azon mathematikai fogás, mely szerint a tudatos érzékietek -I") Scliillling o. li. §. 65. 2) Medicinisciie Psychol. 421. v. ö. 423. 3) Schilling e. h. jj. 74. 4) Drbal e. h. §. 110. 5) Herbart e. h. §. 44. s) Fechner. Elemente der Psychophysik. I. 238. 7) Fortlage K. System der Psychologie I. 97. ,
