Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
24 lehetőségét tagadni lehetetlen, s ha Schopenhauer erre alapította volna az önmegsemmisítés tanát, akkor lélektani szempontból semmi kifogás sem volna tehető ellene. A másik pont az organikus anyag viszonya azon ideális létezőhöz. E tekintetben a metaphysikai speculátio elégtelen : itt újból csak az ismerettheoria segíthet. Hogy az öntudatot s az emberi tudatot chemiai elemekből magyarázni képtelenség, azt a priori Is beláthatni és tényleg bebizonyult abban, hogy a materia- lismus tud ugyan szavakat bőségesen szórni maga körül, de egyetlen egy lelki tényt sem birt eddig megmagyarázni. A magyarázat t. i. soha nem eredhet oly elvből, a melynek a magyarázandóval semmi köze nincsen. Ha az anyagból nem birjuk a szellemet kimagyarázni, akkor meg kell kisérteni, vájjon a szellemből nem lebet-e az anyagot kifejteni. Miért volna épen a szellem functiója az anyagnak s miért nem inkább az anyag a szellem functiója? A spiritualistika psycliologia bajlódik a test és szellem közötti kölcsönhatás magyarázatával; miért nem vizsgálja inkább az anyagnak fogalmát, vájjon van-e létező, rudis indigestaque moles, a mely ezen tétlen, lusta létnek megfelel ? A vizsgálat alkalmasint kiderítené azt, a mit már Hartmann hangsúlyozott, hogy az anyag nem egyéb, mint vastag ösztöni előítélet, s az ismerettheoria ha részletekben dolgozik, képes az anyag minden tulajdonságát oly szellemi tetté átváltoztatni, hogy a szokásos anyag helyén nem marad egyéb, mint vak kép, egy mázolt folt, a melybe a tapintó érzék adatait kihelyezte a csalódó individual. Igaz, hogy ez esetben az öntudatos szellem fixa ideájáról le kell mondani; van cogitatio (=ösztönszerü szellemiség), mely alanyi felfogásunk számára extensiouak jelentkezik, de a cogitatio újra csak bizonyos feltételek mellett szerez magáról tudomást s e feltételeket épen a tudattbeoria kénytelen felmutatni. A ki pedig egyszer átlátta, hogy a világban nincsen más, mint idealitás, mely csak az által lesz realitássá (szokásos értelemben), hogy az alany alakítja maga formái szerint, annak számára nem létezik anyag, hanem létezik többé kevésbé kötött s felszabadult szellemiség. Ez által nyitva van az ut az individuumnak a világszervezethez való viszonyának felfogására s ez által nyeri az individuum ama mögöt is, a melyből ideális önképzésre mer erőt és bátorságot. Mert e möggel az egyén épen ott függ össze, a hol tudata keletkezik s e köldökfonal révén meriti a szellemi Antaeus óriási erejét. Bölim Károly, a philosophia tanára.
