Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873

'22

lag, ha termők is, soha nem tenne egyebet, mint hogy a törvényt, melyet a képzetek tényei tartalmaznak, rövid kifejezésre hozná. Két dolog azonban Fechner mostani képletéből is érthető. Az egyik az, hogy a tudat nem kezdődik O-nál, seml-nél, hanem ennél nagyobb értékű ingernél. Mert ha ; =(log ß—log b), akkor ß=l tétetvén ;=(o—log b), azaz nemtudatos képzetnek marad. Ebből (Fechner Psychophysika II. 14) a 3-dik képletből folyik, hogy az öntudat sem kezdődhetik 1-nél, hanem bizonyos ezentúl menő értékeknél. Más részről azonban, ha a képzet fokozódása az öntudathoz megfordított viszonyban áll, akkor a legfőbb öntudatosság bizonyos közép számú értéknél lesz állítandó. Ha Fechner azt állítja, hogy az érzéklet ereje bizonyos fokig gyorsabban nő, mint ott, hol e fokon túl van (a sarkérzéklet, Cardinalempfindung3 2) akkor ehhez igen egyszerűen sorakozik azon gondolat, hogy a legfőbb öntudatosság épen ezen ponton van elérve. Ezen psychophysikai formulákhoz csatlakozva, gyanítani lehet, hogy az öntudat legtisztább oly képzeti értékek mellett, a melyeknél az érzéklet növekedése a legfőbb fokát érte el. Ez pedig épen a Fechnertől állított sarkérték volna (e). A dolog mathematikai fogalmazását másokra bízván, csak azon tapasztalatra utalok, mely szerint az öntudat legfőbb tisztasága tettleg középponton áll be, sem a csekély értékű alsó ingereknél, a melyek nemtudatosak, sem a túlzott értékeknél, melyek a munka visszatérését magába nem engedik. Az erőnek olyannak kell lennie, hogy a képzet (/) el ne nyomja a tudat részletet (y), ez pedig csak •/ csekély értékei mellett lehetséges; miből következik, hogy az érzékiéinek némileg vesztenie kell erejéből, ha tudatvehiculumnak akar beilleni. Az érzéklet ezen vesztése pedig épen a nemtudatosban megy végbe, minek folytán az érzéklet lesz is sápadt képzetté. Hogy álomban miért vesztjük az öntudatot, azt részint a tudatpontnak átmenéséből (más dúcba), részint abból magyarázhatni, hogy a képzettömegek elnyomják a tudatducot, illetőleg végleg megkötik. E megkötés oldása a képzettömegek megkötése által következik be ébredéskor. Lehet azonban azon eset, hogy a megkötés a tudatduc megrepesztésével párosul, egy eset, a melyet a halál i.snieretes tüneményében beállottnak találok. A tudat organikus feltételekhez lévén kötve, ez organikus feltételek megszűntével kénytelen hasonlókép megszűnni, valamint y nem létezhetik mint functio, ha x, a minek ő functiója, megszűnt.

Ezen tan, melyet az eddigiek rövid vonásokban adtak elő, nem akar egyéb lenni mint azon szembetűnő tényeknek, melyeket a physiologia és psychophysika adott, a lélektani belszemlélettel való összeegyeztetése. Lehet, hogy sok ponton elkorázott következtetésre fog az olvasó e sorokban akadni; más tények, ha elő fognak fordulni, módosíthatják az egész felfogást részleteiben, de megszüntetni annak alapgondolatait nem fogják. Ha a tudat épen a képzetek fixirozásában áll, és a ducsejtek épen ezen munkára képesek, akkor a tudatnak áthelyezése a ducsejtekbe semmi meglepő eredménynek nem tekintendő. A fődolog az, hogy tudatot egy hely nélkül, a melyben e tudat végbe megy, — gondolni nem lehet, mert akkor a tudat lebegő létező, melynek mint Fechner psychophysikai mozgásának magyarázhatlan tulajdona a tudatos jelleg. De kivált két tekintetben kell még egy nehány szót az egész elmélethez csatolnom; az egyik az öntudatnak accidentalis jelleggé való átváltoztatása, a másik a tudat viszonya az organikus anyag functióihoz.

Az előítélet, melylyel a lélektani tehetségi theoria a szellem vizsgálásához fogott, abban állott, hogy az öntudatot lelki lényegességnek állította és követelte. Ezen követelés nem volt más, mint a minek neveztem, előítélet. Egy ily önokságot (causa sui) mint a milyet kénytelenek voltak a tünemény számára felvenni, logi53) Az inger és érzéklet közti ezen haladást Fechner állítja össze a Psychophys. II. 51.

ß r ß r

0

— oc

5

1-6094

1

0

6

1-7918

1.5

0-4055

7

1-9459

2

0-6931

8

2-0794

e = 2'718

1-0000

9

21972

3

1-0986

10

2-3026

4

1-3863

A leggyorsabban nő az érzéklet egész e—értékig, azon kívül kisebbedik, úgy hogy o-tól 1-ig nő a képzet, ha az inger 1-től 2-7183-ig nőtt ;ellenben 9—10-re emelkedik a képzet, ha az inger 12923'0-val nőtt meg.