Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1872

Szénássy Sándor emlékezete.

A jelen iskolai évet örvendező szívvel s a jövőbe vetett legszebb reményekkel kezdtük meg. A mit évek óta óhajtónk, a mi vágyaink legforróbbika volt, tanintézetünk, Isten segítsége és egyházunk jobbjainak buzgó áldozatkészsége mellett, teljes nyolc osztályú főgymnasiummá egészittetett ki. Szénássy Sándor, igazgató-tanár, férlikorának viruló erejében, a tudomány és nevelés iránt lelkesülő buzgalmával nyitotta meg az áj iskolai évet.

Az isteni gondviselés megfoghatatlan bölcseségének úgy tetszett, hogy azon örömet, melyet kiegészített tanintézetünk megnyitásakor érezénk, csakhamar sötét, szomorú gyász váltsa fel. A mit az iskolai év kezdetén mindnyájan lehetetlennek tartánk, a mit, még akkor is, midőn már megtörtént, elhinni alig tildánk, szomorú valósággá lön, — Szénássy Sándor, fögymnásiumunk igazgatója, buzgó tanára, szeretett tiszttársunk és barátunk, csaknem az iskolai év elején, november 20-én hirtelen elhunyt. Midőn a halála előtti estén tanári értekezleten volt körünkben s őt teljes erejében láttuk hatni, működni és beszélni, nem sejtettük, de ö maga sem sejthette, hogy utolszor volt azon iskolában, melyet oly kimondhatatlanul szeretett, s melynek osztályaiban és tanulói között érezte magát legboldogabbnak. S épen azért, mint villám a derült égből, oly váratlanul sújtott bennünket, oly nyomasztó volt ránk nézve a hir, hogy egy rövid éj örökre elragadta tanintézetünktől és elragadta tőlünk. Még most is alig vagyunk képesek azon gondolatot felfogni, azon való tényt elviselni, hogy oly rögtön, oly erőszakosan vált el örökre körünkből; hiszen egész valója még most is oly elevenen áll előttünk. Vajha elhunyt barátunk képe, szellemének szépsége, akaratának ereje, jellemének tisztasága örök emlékben maradjon tanitézetünk falai között.

E sorok célja is az, hogy emlékét fentartsuk, hiveu és elevenen a később időkre. Szénássy Sándor született 1828-ban Ákoson, Közép-Szoluokmegyében. Iskolai pályáját szülőföldén kezdte meg és Debrecenben folytatta, hol 1841—48-ig gymnasiumi tanulmányait kitűnő eredménynyel fejezte be. A magyar szabadságharc, mint minden hazáját szerető ifjat, őt is a honvédek sorába állitá. Mint tüzér küzdött a hazáért s mint tüzérmester tette le Világos alatt a fegyvert. Es midőn a kard, melylyel a hazát védte, kihullott kezeiből, ismét visszatért a debreceni collegium falai közé, hogy ott nemesebb, a műveltség és tudomány fegyvereire tegyen szert, melyekkel majdan hasznosabb szolgálatokat tehessen hazájának. Bevégezvén 1851-ben a bölcsészeti tanulmányokat, 1850-ig magánnevelő volt. mely hatáskörében mindenütt hálás tiszteletet érdemelt ki magának. 1856-ban egyideig gymnásiumunkban az akkor betegeskedő Melczcr Lajos tanárt helyettesité, még pedig a mint c működéséről nyert bizonyitványa tanúsítja, »oly buzgalommal, nevelő-tanítói készültséggel, hogy szép tulajdonai által magának mind az elöljáróság és tanitótársainak tiszteletét, mind a gymnasiumi növendékek szeretetét nagy mértékben kiérdemelte.« Az 1857—58-ki iskolai évben a pesti tudományos egyetemen philologiai tudományokat hallgatott, hogy e kedvenc tanszakában bővebben kiképezze magát, de már azon év folytán meghívást kapott az eperjesi ág. hitv. collegiumba a Kuntzius Károly halála által megürült philologiai tanszékre, hol félévig mint segéd, s azután mint rendes tanár közmegelégedésre működött. Már ekkor a magyar tudományos akadémia által kiadott »Nyelvészeti Füzetek «-ben irodalmi dolgozatai által is magára vonta a figyelmet s 1860-ban a pesti ág. hitv. gyülekezet által hivatott meg a latin és görög nyelv tanárává, hol egész 1872. nov. 28-kán bekövetkezett haláláig működött.

Szénássy Sándorban tanintézetünk egyik legbuzgóbb, leghivatottabb tanárát veszítetle el. Tizenkét évig működött gymnasiumunkban mint tanár a legjobb sikerrel s ezen időszak alatt sok nemes magot elvetett a tanulni vágyó ifjúság szivébe. Legnagyobb örömére szolgált, ha tudományának tárházából tanítványai ismereteit bővítheté, gondolkozásának élességével itélötehetségüket fejthető s szellemének gazdagságával szellemüket termékenyitheté.

Nagy érdeme volt, hogy a tanulók tudásvágyát helyes irányba igazítani s a szendergő tehetséget föléleszteni, a törekvőt lelkesíti ni s magasabb törekvésre serkenteni tudta. Mint nevelő teljes erejéből azon működött, hogy tanítványai tudományos képeztetésiik mellett erkölcsi tekintetben is gyarapodjanak. Komolyan

A PKST. ÁG. HITV. GYMNASIUM íüíT. / 2